Telekkönyv, 1915 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1915 / 9. szám - Kézjegy és hitelesítés

102 emberek. Végre úgy estefelé Stojkov Lázónak megmagyarázzák, hogy két embert kell hoznia, akik őt ismerik és akiket a közjegyző úr is személyesen ismer. No igen, még szerb tolmácsra is van szükség, mert hát a magyar hivatalos urak tanultak franciául és angolul, csak a hazai szegény nemzetiségek nyelvét nem tanulták meg, pedig erre lelt volna szükségük hivatalos működésük közben jóformán minden percben. Szegény Stojkov Lázó dehogy is tudja összehozni a kívánt apparátust. Ha véletlenül össze is tudná hozni: addigra bizonyosan elmúlna a közjegyző úr hivatalos órája, amely csak százezeres hagyatékok tárgyalása érdekében hosszabbodhatik meg. A csupán pár fülért jövedelmező hitelesítés ügyében azonban nem. A polgártárs hazamenet is 37 kilométert gyalogol éjjel, halálos veszedelmek között. Bemehet tehát újra a közjegyző úrhoz. Nagy szerencséje lesz, ha ezúttal hitelesítik az aláírását. A tanúknak és a tolmácsnak persze fizetni kell, az előbbieknek ha mást nem: áldomást. A névaláírás hitelesítése a járásbíróságnak is kötelessége, még pedig nemcsak akkor, — mint a váltó-óvásnál, — mikor a közjegyző akadályozva van, hanem: bármikor. Ez a köztudatba nem ment át soha. Ha jelenkeznék is valaki a bíróságnál: elküldenék az otthon lévő közjegyzőhöz. Valóban, a bíróságnak a perek örökös szaporodása mellett fontosabb hivatása is akad, mint a hitelesítés. Ha egy ügyvédi kar hadilábon áll a bírósággal: az olcsó névhitelesítésekkel vérig bosszanthatja a bíróságot és megakaszthatja egész i menetét. Sem a köz jegyzők, sem a bíróságok sohasem fogadták azokat barátságosan, akik a hitelesítéssel lábatlankodtak, a jövedelmezőbb, azaz fontosabb ügyek ellátása közben. A közönségre egy hitelesítés valóságos mártiromság volt mindig. Nem igaz a javaslat ama megokolása, hogy a hitelesítés nehézségét figyelembe nem lehet venni. Ha ugyanis az igaz volna, akkor az aláírások eltagadása körül forgó tömérdek szomorú pör mellett gyakori, sőt népszerű volna a kézjegy és a névaláírás hitelesíttetése. Már pedig nagy bankok kötelezvényei kivételével okiratainkon olyan ritka a hitelesítés, mint1 a fehér holló. Ezért történnek a következőkhöz hasonló esetek ezerszámra. Bagó Vendel egy még jobban eldugott faluban lakott, ahonnan tél idejében a rossz útak és a nagy hó miatt hetekig, sokszor hónapokig teljes lehetetlen kimozdulni. Azért bizony csak a fa-