Telekkönyv, 1913 (18. évfolyam, 3-12. szám)

1913 / 10-12. szám - A blanketták és bejegyzési minták. 1. r.

162 az előszámra kell hivatkozni. Tabuláris ügyekben egyébként ritkán van előszám. így hát az idézet sokszor fölöslegesnek bizonyul. Jobb lett volna helyette ezt nyomatni a végzésekre: „Ezt a végzést hozza magával a telekkönyvi hivatalba, ha a benne irt telekkönyvet akarja megnézni." Tudjuk ugyanis, hogy a tisztviselőknek rengeteg ideje fogy el a névjegyzék böngészésével, a tárgyalásra jelenkező ügyének megállapításával, mert a felek a végzést mindig otthon hagyják. A minták ujitása az, hogy a kir. járásbiróság, mint tkvi hatóság megnevezését a végzés fejére irják. Eddig alája irtuk. Jobb lenne, ha e helyett ilyen lenne a végzés szerkezete: „VÉGZÉS. A sárbogárdi kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság elrendeli a következőket. A tulajdonjog bekeblezését. A zálogjog törlését. A haszonélvezet bekeblezését. A következők értesítését:" így nem kellene a biróságot a végzés fejezetére irni, nem kellene újra a végzés elején emliteni „A telekkönyvi hatóság"-ot. Azután pedig, ha a végzés többféle cselekményt rendel el, ezeket külön pontokban, külön mondatokban lehetne elmondani, nem ugy, mint a mostani minta mellett, amelynek fogalmazása szerint: száz soros végzés is egyetlen, hosszú mondatból áll majd. ... az 1914 évi december hó 21 napján Sárkereszturon keli szerződés alapján . . . Mindenki tudja, hogy az 1914: év, a december: hó, a 21 pedig: nap. A dátumban tehát kilenc fölösleges betű van. Már most kérjük a szíves olvasót, hogy ne vádoljon bennünket aprólékoskodással, akadékoskodással, ha ilyen látszólagos csekélységeket is szóvá teszünk ; de tízezer végzésnél már kilencvenezer fölösleges betűt irat a végzés a szegény leíróval. Tessék csak megpróbálni: mennyi időveszteség az, ha valaki ennyi betűt kénytelen leírni. Az ilyen apró sallangok az egész országban száz millió számra Íratják a fölösleges szavakat. A mintának éppen az lenne a célja, hogy a legideálisabb tökéletességre tanítson bennünket.