Telekkönyv, 1912 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1912 / 1. szám - A telekkönyvi ügykör ellátásáról

6 Nos, ha kicserélés történik, ez nem apasztás, sőt ha a kicserélést — miként az felteendő — idősebb telekkönyvvezetőkkel eszközlik, akik majdnem kivétel nélkül a IX. és VIII. fizetési osztályokban vannak, akkor még megtakarítás sem igen van. A telekkönvy vezető ur azonban voltaképen nem ezt akarta mondani. A legtöbb telekkönyvi hatóságnál tudniillik az elintézési tervezetek fogalmazását telekkönyvvezetőkkel végeztetik. Pakot telekkönyvezető ur tehát — mint azt cikkének a fenti idézetet megelőző sorai mutatják — tulajdonképen azt akarja mondani, hogy ezek a fogalmazó telekkönyvezetők ne csak tervezetet csináljanak, hanem elintézést. Ilyenformán a telekkönyvi ügykör élén álló biró egyszerűen felesleges volna. Az bizonyos, hogy egy ilyen reformmal egész sereg birói állást lehetne beszüntetni, de vajon helyes volna-e ez ? Azok a telekkönyvvezetők most csak tervezeteket fogalmaznak, amelyeket a 3436/1874. sz. rendelet 7. §-a szerint „az előadó utasítása szerint kell készíteniük." Az előadó biró tehát ezeket a tervezeteket felülvizsgálni s szükség esetén helyesbíteni köteles. A cikkiró ur azonban ugy beszél, mintha ez a fölülvizsgálás, sőt az utasitás is általában mellőztetnék, mert azt mondja, hogy a telekkönyvi ügykört most is telekkönyvvezetők látják el, „de felelősség nélkül", ami más szóval anynyit jelent, hogy az előadó biró utasitásadás és felülvizsgálás nélkül (magyarán olvasatlanul) irja alá a tervezeteket s teszi ezzel ezeket elintézésekké, birói határozatokká. A telekkönyvvezető ur eszerint egyszerűen szabálysértéssel argumentál, ami azonban csak állítva van, de nem bizonyítva, és a mellett általánosítva. De ha bizonyítva volna is egy ilyen általános abusus, vajon jelenthetné ez mindjárt azt is, hogy az előirt utasitás és a felül vizsgálás fölösleges ? Semmiesetre sem. Valamiképen mindenféle munkát bárki is elvégezhet. A kőfaragó is készithet szobrot s a gyerek is festhet képet. Abból azonban, hogy a munka el van végezve, korántsem következik, hogy az jól is van elvégezve. Nem tudok róla, hogy teljes megbízhatósággal meg volna állapitva, hogy a telekkönyvi ügykör az egész vonalon kifogástalanul van ellátva. Az, hogy talán aránylag kevés a felebbvitel, édes keveset jelent, mert hiszen rendszerint csak az elutasító határozatok apelláltatnak. Az sem ritka eset, hogy a tett intézkedésről az érdekeltek nem is értesíttetnek. Annyi bizo-