Telekkönyv, 1912 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1912 / 2. szám - Néhány szó az urbéri közös fekvőségek tulajdonosainak és ezek tulajdoni hányadrészeinek megállapitása kérdésében

rehajtási megkeresés telekkönyvi iktatószáma szerint határozódik meg, mig a telekkönyvezetlen fekvősógeknél ez a foglalás időpontjától számítandó (trts. 61. § 2, bek., vght. törv. 203. § 3. bek. ut. mond.) A telekkönyvezett fekvőségekre az árverés csak a végrehajtási zálogjog bekebelezését v. a végrehajtási jog feljegyzését elrendelő végzésnek a végrehajtást szenvedő részére történt kézbesítésétől számítandó 15 nap eltelte után kérhető és rendelhető el (id. tcikk 144. §. első bek. s köv. §§), mig a telekkönyvezetlen fekvőségekre nézve az árverés elrendelésének előfeltétele a helyszíni összeírás és foglalás. (203. § 2. és 3. bek.) A mondottakból eszerint következik, hogy a telekkönyvezett telekre intézett végrehajtás — amely a végrehajtási zálogjog bekebelezése, illetőleg a végrehajtási jog feljegyzése által foganatosittatik — nem hat ki e telek után kiadott telekkönyvezetlen erdő, — legelő — és nádasilletőségre, amelyre a végrehajtás a helyszínén összeírás és foglalás által foganatosítandó. Nem terjed ki tehát a telekkönyvezett telekre foganatosított árverés joghatálya sem a telekkönyvezetlen legelő, erdő — és nádasra. Nagyon különös volna tehát azt mondani, hogy a telekkönyvezett telek elárverezése által el van árverezve a telekönyvezetlen legelő, — erdő — és nádasilletmény is, noha ez utóbbit a végrehajtató követelése nem terheli és noha ez végrehajtás alá sem vonatott és kifejezetten nem is árvereztetett el. A b—i „legelőbirtokosok névjegyzékében" J. B-t is legelőjogosultként vették fel azon az alapon, hogy nevén négy 4/8 és három 2/8 úrbéri telek áll. Ezeket a felvőségeket J. B., illetőleg jogelődei birói árverésen szerezték. A végrehajtást szenvedettek, illetőleg jogutódaik azt vitatták, hogy a kérdéses telkek után kiadott legelőilletőségek nem J. B-t, hanem őket illeti, mert e legelőilletőségek nem árvereztettek el. Az X—i főszolgabíró a legelőjogosultság ideiglenes közigazgatási rendezése végett az 1894: XII. tcikk 6. §-a alapján eljárást tett folyamatba, amelynek során megállapította, hogy J. B., noha a telkek árverési szerzése óta évtizedek multak el, a nevén álló telkek után járó legelőilletményeket soha nem használta. Mindamellett J. B-t legelőjogosultnak mondotta ki, noha a kérdéses legelőilletmények elárverezése nem bizonyít-