Telekkönyv, 1912 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1912 / 11. szám

297 közreműködését veheti igénybe, aki a szemlén jelen lehet és arra, valamint a véleményre vonatkozó észrevételeit a szemle foganatosításakor előadhatja. Azon a cimen, hogy elleuőrző szakértő közreműködését kívánják igénybe venni, a szemle határnapját elhalasztani nem szabad. A biróság nyomban a szemle befejeztével végzéssel határoz abban a kérdésben, hogy a befogadott személy az intézetbe felvehető-e vagy nem. Ha nyomban meg nem állapitható, hogy a befogadott személy elmebeteg-e vagy nem, elmeállapotának megfigyelése végett megfelelő határidőt kell kitűzni, amely a szakértő indokolt előterjesztésére meghosszabbitható. A szakértő ebben az esetben a határidő leteltével a megfigyelés eredményéről a bíróságnak ujabb jelentést tesz, amelynek alapján a biróság — esetleg a szemle ismétlése után — az intézetbe felvétel kérdésében határoz. A biróság a felvételt megtagadó határozatában arról is intézkedik, hogy e határozat jogerőre emelkedéséig a befogadott személy az intézetben maradhat e vagy nem. A biróság a határozatot hivatalból kézbesitteti az intézetbe felvételt kérelmező magánfélnek, az intézet vagy a kórház igazgatójának és a gondnokság alá helyezés iránti eljárás esetleges megindítása céljából az illetékes árvaszéknek, végül a Pp. 719. §-ában meghatározott hozzátartozók közül azoknak, akiknek neve és lakása a biróság előtt ismeretes. A végzés ellen a közvetlen felsőbírósághoz egyfokú felfolyamodásnak van helye.1 i A törvény 19. §-a a közegészségügy rendezéséről szóló 1876: XIV. tc. 73. és 74. §-a helyébe uj rendelkezéseket léptet. Az 1876: XIV. tc. 73. §-ának utolsó bekezdése a következőkép rendelkezik: „Magántébolydákba és a kórházakban levő tébolydai osztályokba az elmebetegek véglegesen csak akkor vétethetnek fel, ha az illetékes biróság az elmebetegséget megállapította, mely célból az érkező betegek a bíróságnak azonnal bejelentendők." Sem azt, hogy melyik az illetékes biróság, sem azt, hogy az elmebetegségnek ebben a §-ban emiitett „birói megállapítása" milyen eljárás szerint történjék, nem határozza meg a törvény, aminek az lett a következménye, hogy a birói gyakorlat olyan irányban fejlődött, amely a törvény céljának alig felel meg.