Telekkönyv, 1912 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1912 / 11. szám
298 Az idézett törvényi rendelkezésnek kétségtelenül a személyes szabadság védelme s annak megakadályozása a célja, hogy olyan egyént is felvegyenek „véglegesen" az elmegyógyintézetbe, aki nem elmebeteg. A birói gyakorlat azonban az 1876: XIV. tcikk 73. §-ában rendelt eljárást tulajdonképen a gondnoksági eljárás alkatrészének, a gondnoksági eljárást bevezető cselekménynek tekinti. Az intézet székhelye szerint illetékes törvényszék ugyanis az intézeti igazgató jelentésének vétele után (rendszerint bevárva, mig ugyanabban az intézetben több beteg kerül megvizsgálás alá, pl. havonkint egyszer) két szakértővel és a jegyzővel kiszáll az intézetbe, a beteg megvizsgálásáról adott szakértői leletet és véleményt jegyzőkönyvbe veszi és — amennyiben a vélemény elmebetegségre szól — anélkül, hogy az elmebetegség birói megállapításának kérdésében határozatot hozna, a gondnoksági eljárást hivatalból meginditja, illetőleg a gondnoksági ügy tárgyalására határnapot tüz, ha pedig a gondnoksági eljárásra más biróság lenne illetékes, a megvizsgálásról felvett jegyzőkönyvet ehhez a birósághoz átteszi. Az elmebetegség megállapításának kérdésében tehát csak a gondnokság alá helyezés tárgyában hozott Ítéletben határoz a biróság és ekkor sem hoz ebben a kérdésben külön határozatot, hanem az elmebetegség fennforgása csak mint a gondnokság alá helyezést kimondó Ítélet indoka szerepel. A polgári perrendtartás azt a kapcsolatot, amely a mai eljárásban az elmebetegnek intézetbe felvétele és gondnokság alá helyezése között fennáll, megszüntette és minthogy az a körülmény, hogy az intézetbe felvett minden elmebeteg hivatalból gondnokság alá helyeztetett, különösen a rövid ideig tartó elmebetegségbe esett egyénekre gyakran helyrehozhatatlan kárral járt, már a gondnoksági eljárás szabályozásában azt az álláspontot vette alapul, hogy nem szükséges az elmegyógyintézetbe felvett minden elmebeteget feltétlenül gondnokság alá helyezni, hanem a gondnoksági eljárás az intézetbe felvétel iránti eljárástól külön választandó. Minthogy azonban ennek következtében az intézetben levő elmebeteg azt a bár tökéletlen védelmet, amelyet nekik a gondnoksági eljárás nyújtott, nélkülöznék, ezért kell annak pótlásáról a perrendtartással kapcsolatban az életbeléptető törvényben gondoskodni. Ez a gondoskodás nyilvánul meg a jelen és a következő § rendelkezéseiben. Nem szorul bővebb indokolásra, hogy a fent ismertetett mai eljárás a törvényben szándékolt biztosítékot nem nyújtja, mert esetleg hetek múlva kerül a beteg birói vizsgálat alá s elmebetegsége megállapításának kérdésében csak a gondnoksági eljárás befejezésével — talán hónapok múlva — hozatik birói határozat: addig pedig birói határozat nélkül az intézetben van a beteg, névleg .„ideiglenesen", amely ideiglenesség azonban hónapokig tarthat.
