Telekkönyv, 1912 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1912 / 10. szám

287 ez alá esik-e, ha a be nem jegyzett vagy a felfüggesztett ügyvéd az ügyvéd cimet használja; nem nyújt e tekintetben kielégítő biztosítékot a büntető törvénykönyv 379. §-a sem, amely szerint ez a színlelés egyes kivételes esetekben csalásnak volna minősíthető. De a színlelés nemcsak az ügyvédi cím használatával történik. Ha a zugirászat ellen erélyes rendelkezésre van szükség, akkor ugy az ajánlkozást, mint a színlelést minden kétséget kizárólag büntetendő cselekménynek kell minősíteni. Az ügyvédi rendtartás 39. §-a szerint a jogosulatlan képviselet csak akkor esik büntetés alá, ha az üzletszerű. A javaslat ezt kiegészítőlég a zugirászatot akkor is bünteti, ha a zugirász dijért képviseli a felet vagy szerkeszt részére beadványt. A 16. § a díjazás mellett az üzletszerűséget külön is kiemeli, mert a bíróságot az üzletszerűség megállapításában nem akarja megkötni azzal, hogy a díj elfogadásának mindig közvetlenül bebizonyítva kell lennie. Az ügyvédi rendtartás 39. §-a a legtöbb panaszra azért adott okot, mert a zugirászatra csak pénzbírságot szab ki. A törvény ezt a büntetést megszigorítja, amennyiben nem pénzbírságot, hanem pénzbüntetést állapit meg, amelyet tehát behajthatatlanság esetében át lehet változtatni. A 600 koronáig terjedhető pénzbüntetés és a visszaesés esetében kiszabható 2 hónapig terjedhető elzárás mértéke az 1879: XL. tc. 16. §-ával, valamint az 1880: XXXyiI. tc. 5. §-ának utolsó bekezdésével és 12. §-ával van összhangban. A második bekezdés rendelkezése annak a szempontnak figyelembe vételén alapszik, hogy a zugirászat az ügyvédi kar érdekeit is érinti. (Miniszteri indokolás.) A képviselőház igazságügyi bizottsága ezt a következőkkel toldotta meg: A bizottság általában helyeselte a §-t, amely a zugirászkodást a mai törvénynél szabatosabban határozza meg és szigorúbban bünteti s a zugirász elleni eljárásban az ügyvédi kamarának is befolyást ad. Szükségesnek tartotta azonban a bizottság a §-ban az ügyvéd jogvédői működése kizárólagosságának a kiemelését és a zugirászat meghatározásába a jogosultság túllépésének a bevételét is, mert tapasztalat szerint éppen azok foglalkoznak leggyakrabban zugirászkodással, akik, mint például okmányszerző vállalat tulajdonosai, bizonyos ténykedésre, például okmányok beszerzésére, iparigazolványuk alapján jogosultak. Az előadottakhoz képest a bizottság az első bekezdés elejét következőképpen szövegezte: Aki nem ügyvéd és anélkül, hogy erre jogosítva volna, úgyszintén az is, aki jogosultsága korlátainak túllépésével üzletszerűen vagy dijért stb. (Biz. ind.)