Telekkönyv, 1912 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1912 / 9. szám - A telekkönyvi betüsoros névjegyzékekről

246 minden házban más szokást honosított meg. Nem csudálni való tehát, ha a két főkellék: megbízhatóság és könnyű áttekintés — hiányzik. Nagyban segédkezik ebben az a nemtörődömség, mellyel az okiratban és beadványokban a felek neveit a legkülönbözőbb módon irják. Sokan nem akarnak ismerni idegen hangzású neveket; sokan félig magyarosítják meg; mások ismét a magyar fülnek nem kellemes avagy a magyar „nyelv"-nek (Zunge) nem jól eső mássalhangzó torlódást nem szívlelik, azért azután hangzás szerint irják le a nevet. Egy-egy tulajdonos azután 3—4 néven is kerül a mutatóba, még pedig nem is egy csoportba, mert a vezetéknevének megfelelő kezdőbetű több részre van tagolva a mutatóban. Pl. S. Sch, Sv. SchwScha. Sa. Se szeri, se száma az ezekből eredő vastagabb hibáknak. A póthagyatékok; a fedezetül szánt, vagy keresett ingatlanok kihagyása; vételeknél kimaradt ingatlanok, melyek a bíróságnak néha két-háromszoros munkát, a feleknek nem ritkán érzékeny károkat okoznak. A felek által joggal igényelt gyors és megbízható kiszolgálás, a tisztviselői munka megtakarítása, a károk és perek, póthagyatékok és folytatólagos végrehajtások elkerülése bizonyára ellensúlyozná azt a költséget, amibe a jó és megbízható mutatók készítése kerülne. Ha még megemlítem, hogy a mostani mutatókba való bebevezetések alkalmával a telekkönyvi tisztviselő átlag tizedrésznyi időt fordit az uj bevezetésre, mint a régi tulajdonos megkeresésére és törlésére; hogy a mutatóban található meghaladott, azonban ki nem törült tételek miatt a felek sokszor négy-ötször annyi telekjkvet szedetnek ki, mint amennyiben a keresett félnek birtoka van, talán sikerül a jó mutatók iránti szükséget kellőképpen megokolnom. A névjegyzékek készítését és vezetését a következőképpen szabályoznám. (Folytatása következik.)