Telekkönyv, 1912 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1912 / 9. szám - A telekkönyvi betüsoros névjegyzékekről

245 > A telekkönyvi betüsoros névjegyzékekről. Irta Ligeti Arnold miskolczi telekkönyvvezető. £ A telekkönyvi hivatalokban nyerhető értesités idejét megállapító- 48,814 911. sz. igazságügyminiszteri rendeletet szükségszerűen követni kellene olyan szabályoknak, amelyek jó telekkönyvi névjegyzékek készitését rendelnék meg. A hivatkoztam rendelet nemcsak egyöntetűen szabályozza az értesités idejét, de azt meg is röviditi. Rövidebb idő alatt kell tehát a közönség érdekeit ugy kiszolgálni, hogy annak kárát ne vallja. Néhány nagyobb város kivételével, hol a belterület telekjegyzőkönyvei házszámmutatók után is megtalálhatók," a telekjegyzőkönyveket száz eset közül kilencvenkilencben a betüsoros névjegyzék segélyével kell megkeresni, mert a felek alig 1% a visz az értesítőbe tjkvi számot tartalmazó iratot vagy följegyzést. A telekkönyvvel foglalkozó tisztviselők, a kir. közjegyzők, ügyvédek tehetnek tanúságot róla, hogy a betüsoros névjegyzékek mai állapota mennyire nem felel meg a kívánalmaknak. E tekintetben nem nyújt vigaszt a betétszerkesztés, mert lassan halad s mert egy évtizedet meghaladott mutatói már részben megújításra szorulnak. A mai betüsoros névjegyzékek nagyrésze még eredeti felvételkor készült, rongyos, piszkos, elmosódott, a meghaladott tételek miatt nehezen áttekinthető. Nem is szólva a mulasztások folytán s emberi gyarlóságból eredő fogyatkozásairól. Sem a mutatók szerkesztése, sem további vezetése nincsen kellőképpen szabályozva. Az 1854. évi július 23-iki utasítás 105., 106. szakaszához csatolt minta más, mint az 1867. évi 2784. sz. rendelettel kiadott erdélyi utasítás mintája, mindkettőtől eltér a 19665/893. sz. rendelet 175. §-ához tartozó minta. Egyben azonban mindhárom megegyezik: megelégszik a felfektetéshez megszabott mintával, a továbbiakkal aztán nem törődik. E tekintetben sem a telekkönyvi rdts. 49. és 52. §-a, sem a betétszerkesztési utasitás 124., 125., 126. §-a nem sokat mond. Tüzetes utasitás hiján fejlődött, azután a gyakorlat, mely