Telekkönyv, 1912 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1912 / 4. szám - A végrehajtási törvény 185. és 186. §-ainak értelmezése körül fölmerülő kérdésekről

119 bíróság különös méltánylást érdemlő okból a hivatalvesztés szigorú következményeinek kimondását, vagy az elitéltre és hozzátartozóira, vagy csupán hozzátartozóira nézve mellőzheti. Ez a rendelkezés alkalmat ad a bíróságnak oda nem való elemektől való megtisztítására és a bírói tekintély épségben tartására anélkül, hogy az államkincstárt számbavehető módon megterhelné. A hivatalvesztésre okul szolgáló fegyelmi vétségek esetei oly ritkák, hogy a hivatalvesztés kevés esetben fog alkalmazásra kerülni és mivel a javaslat csak különös méltánylást -érdemlő kivételes okból engedi meg a hivatalvesztés következményeinek kimondását, kétségtelen dolog, hogy a fegyelmi- bíróság a hivatalvesztés kimondása esetében is a legritkábban fogja a törvénynek ezt a kedvezményét alkalmazni. A bírákat ós bírósági hivatalnokokat illetőleg e tekintetben azért indokolt a kivételes elbánás, mert inig más hivatalnoknak az államszolgáláiból való kiválását az igazgatási hatóság könnyebben előidézheti, a bírót illetőleg a bírói szolgálat megszüntetésének a fegyelmi uton kimondott hivatalvesztés az egyedüli módja, amelyre vonatkozó Ítéletében a független fegyelmi bíróságot az igazságügyi kormány nem befolyásolhatja. (Miniszteri indokolás) 9. §. A fegyelmi bíróság, ha az igazságszolgáltatás érdekében szükségesnek találja, fegyelmi vétség megállapítása nélkül is elrendelheti, a fegyelmi eljárás szabályainak teljes betartása mellett, hogy az ítélőbíró székhelyéről addigi állásának megfelelő birói állásra az igazságügyminiszter által kijelölendő más bírósághoz áthelyeztessék. A fegyelmi bíróság jogerős határozata alapján az itélőbirót az igazságügyminiszter helyezi át. Az igazságügyminiszter az áthelyezést a jogerős határozatnak az igazságügyminiszterrel közlésétől hat hónap alatt foganatosítja. Az átköltözés költségét fegyelmi vétség megállapítása esetében a bíró viseli.1 1 A 9. § szintén a fegyelmi jog körében régóta érzett hiányt pótol és általános kívánságot elégít ki. Többször fordul elő olyan eset, hogy a bíró fegyelmi vétsége nem indokolja a hivatalvesztésnek, a legszigorúbb büntetésnek a kimoudását, de az igazságszolgáltatás érdekében elengedhetetlenül szükséges az ő kimozditása abból a körből, amely előtt az állásával járó általános tiszteletet köztudomásúvá lett fegyelmi vétségével már eljátszotta és ahol. a birói tekintély sérelme nélkül meg nem hagyható. Szükség lehet a bíró áthelyezésére olyan ok miatt is, amely rá nézve fegyelmi vétséget nem állapit meg, de helyzetét előbbi környezetében tarthatailanná teszi. Ma megfelelő intézkedés hiányában az igazságügyi kormány csak a legritkább esetben képes az ilyen bírónak áthelyezéséhez szükséges beleegyezését kieszközölni és áthelyezés utján az igazságszolgáltatás érdekét megóvni. Évért vette fel a javaslat azt a rendelkezést, amely szerint a fegyelmi bíróság, ha az igazságszolgáltatás érdekében szükségesnek találja, kimondhatja, hogy az itélő biró székhelyéről addigi állásának megfelelő birói állásra fegyelmi vétség megállapítása nélkül is áthelyeztessék. Ez a birói elmozdithatatlanság nagy elvét nem sérti, mert az