Telekkönyv, 1911 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1911 / 1. szám - A végrehajtási novella a gyakorlatban

22 hogy azt kell bejegyezni, amit a biró bejegyezni rendelt — se többet, se kevesebbet. Azt a körülmónyt, hogy a helyszíneléskor felvett ottani telekjegyzőkönyvekben a jó^zágtestek nem római számokkal, hanem kizárólag -f- jelekkel vannak megjelölve, — ön annak tulajdonítja, hogy ott .nincsenek olyan birtokállapotok, mint Magyarország bármely más részeiben". Nem tudjuk — mert nem magyarázza meg, — hogy milyenek azok a „birtokállapotok", — de azt tudjuk, hogy az 1867 november 8.-án 2784. sz. a. kelt igazságügyminiszteri rendelettel kiadott erdélyi helyszinelési utasitás 37. §-a értelmében a több részletből álló telekkönyvi jószágtestet Erdélyben is római számmal és nem + jellel kellett megjelölni. Hogy mikor volt több földrészlet egy telekkönyvi jószágtestté egyesítendő, azt az emiitett rendelet 8. és 9, §-ai határozzák meg. Ezekhez járul az utasitás 40. §-ának negyedik bekezdése, amely szerint: „Ha ugyanazon egy községben két vagy több darab ily legelők találtatnak, minthogy ugyanazon birtokosok közős tulajdonát képezik: egy telekkönyvi testté kell őket egyesíteni..." Tehát ezeket a legolőrészleteket is római szám alá kellett venni. Igazán nem értjük, hogy miért volna az nevetséges, ho?y az egy jószágtestet tevő s szabályszerűen római számmal jelölt legelő- vagy erdőrószletekbfíl járó osztatlan illetőségek egynémelyikét külön jószágtestekként + jel alatt vegyék fel az egyéni tjkvben ?! Nincs ebben semmi nevetségesség, ha a 45041/1889 I. M. sz. rendelet 5. §-a alapján és ennek megfelelően történik. Ellenkezőleg, az a nevetséges eljárás, ha — miként ön irja — az osztatlan illetőséget a -f- jellel jelölt úrbéri birtokok folytatólagos sorszám alatt — de római számú jószágtesti jelzéssel (!) „jegyzik hozzá". Hiszen hozzájegyezni csak egy jószágtesthez lehet valamely tlkvi részletet (tlkvi rdtás 55. §. c), — a -f- jel alá vett részleteknek pedig mindegyike önálló jószágtest; azután annak semmi értelme sincs, hogy egyeben részletet jelöljenek római számmal, mert az ilyen jelzés éppen azt van hivatva feltüntetni, hogy több részlet együttvéve tesz ki egy jószágtestet. Akármiféle jószágtesti jelzéssel vannak felvéve a közös tjkvben a legelőrészletek, — arra nézve, hogy az ezekből járó osztatlan illetőségeket az egyes egyéni tjkvekben hozzá kell-e jegyezni valamelyik jószágtesthez, vagy alatt önálló jószágtestként kell-e bevezetni: a 45041/1889 I. M. sz. rendelet 4. és 5. §-ai az irányadók. Ha tehát a leeelőrészletek római számú jelzéssel vannak — egy vagy több — jószágtesttó összefoglalva és pl. az osztatlan illetőségek valamelyike tulajdonosának „úrbéri természetű* birtoka nincs, akkor ezt az osztatlan illetőséget -f- jel alatt kell felvenni. D. J. urnák. Az 1871: XVIII. tcz. 20. §-a így szól: „Minden területnek valamely községhez kell tartoznia." Ugyanazon tcz. 21. §-ának első és második bekezdése pedig igy hangzik. „A terület azon községhez tartozik, amelyhez eddig is tartozott, vagy amelynél eddig az államadót űzette. Azt, hogy olyan puszta, mely eddig egy községhez se tartozott s közvetlen a királyi adóhivatalnál fizette adóját, közigazgatásilag ugyanazon törvényhatóság melyik szomszéd községéhez tartozik? a tulajdonos, illetőleg a tulajdonosok azon része határozza meg, mely együtt a puszta összes egyenes államüdójának félénél nagyobb részét fizeti".