Telekkönyv, 1911 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1911 / 1. szám - Parczellázás és a nem telekkönyvezett ingatlan

2 Nem lehetett fölvenni azokat a földteriileteket, ameíyek csak később, a helyszínelés után keletkeztek vagy váltak forgalom és igy telekkönyvezés tárgyaivá. Ilyenek a folyam medrében támadt szigetek, az elhagyott meder, a természetes iszapolások, az elsodort földrészletek, megszűnt templomok és temetők, az utaknak, utczáknak és tereknek, egyszóval a telekkönyvezés tárgyát nem képező közteriileteknek ama részei, amelyek utóbb, a helyszínelés után, váltak magántulajdonná. Ide tartoznak azok a földterületek is, amelyek a helyszíneléskor vagy a telekkönyv átalakításakor valamely hiba vagy mulasztás folytán maradtak ki a telekkönyvből. Ritkán fordul elő, hogy nem telekkönyvezett ingatlan képezze a parczellázás tárgyát Azok a földterületek, amelyekre nézve a parczellázás országszerte megindult, talán kivétel nélkül mind telekköny vezettek. Nemcsak az uradalmak, az úgynevezett nagybirtokosok, hanem a közép- és kisbirtokosok is parczelláznak ma már derüre-borura a nagy haszon reményében. Földhiteiintézetek, bankok és takarékpénztárak előszeretettel foglalkoznak parczellázásokkal, sőt vannak külön e czélra alakult parczellázó bankok. A parczellákat többékevésbbé terhes feltételek mellett megveszi a földéhes nép, a kisgazda, a kisiparos, — a városok közelében fekvő és házhelyeknek alkalmas földterületeket pedig nagy áron elkapkodja a nagy házbérekkel agyonsanyargatott hivatalnoksereg. Ámde a felparczellázott ingatlan továbbra is a telekkönyvi tulajdonos nevén marad mindaddig, amig a vételi szerződés szerint a telekkönyvi átiratásnak szigorúan meghatározott feltételei be nem következnek. A vevők birtokba veszik a nevükre még át nem irt parczellát, azon berendezkednek, lakóházat és melléképületeket emelnek, udvart és kertet alakítanak, fákat ültetnek s a maguk kényelmére és a czélszerü gazdálkodás végett megtesznek mindent, hogy legyen már egyszer nekik is saját fészkük, saját otthonuk, amire olyan régóta vágytak. Mindez azonban pénzbe, sok pénzbe kerül. Ámde a legtöbbnek nincs annyi megtakarított pénzecskéje, hogy mindenre telnék. Kénytelen tehát kölcsönt venni föl. A magyar ember rendszerint rossz számító, nem igen ért a számtani müveletekhez és igy többnyire elkalku'álja magát. Bizony nagyon soknál csakhamar bekövetkezik a fizetésképtelenség, a perlés és a végrehajtás. A hitelező — miután az ingókra már sikertelenül megkísérelte vagy pedig az ingókra nem is kívánja — az adósnak ingatlanára