Telekkönyv, 1910 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1910 / 3. szám - Az utóajánlatról 1-2. [r.]

38 rázza a végrehajtási novella 27. §-át és oda konkludál, hogy ez a szakasz csakis ugy értelmezhető, hogy az utóajánlattevőnek nem az alapárverésen a vevő által kiegészített bánatpénzt kell előzetesen letétbe helyeznie, hanem bánatpénzül az általa felajánlott utóajánlati árnak megfelelő százalékát kell letennie. Véleményem szerint a dolognak igy kellene lennie, azonban de facto nem igy van. A végrehajtási novella 25. §-ának intenciójából kétségkivül ez következnék, a 27. §. tartalma azonban kizárja annak a fenti értelemben való magyarázatát. E szakasz szerint: „Ha az árverés után 15 nap alatt valaki a megállapított, a 25. §. esetében pedig a kiegészített bánatpénz letétele mellett a vevő igéretét legalább Vío'fésszel meghaladó ajánlatot tesz ..." stb. ; első mondata kifejezetten arra az esetre szól, ha az alapárverésen az ingatlan a kikiáltási áron vagy azon alul, második mondata pedig arra, ha az ingatlan a kikiáltási árnál magasabb áron kelt el és a vevő ennek folytán bánatpénzét a 25. §. értelmében kiegészítette. Ebből következik, hogy az utóajánlatot tevőnek bánatpénzül csak annyit kell letennie, amennyi az alapárverési vevő kiegészített bánatpénze volt. Én is elismerem, hogy ez következetlenség, de hiszen a végrehajtási novellának nem ez az egyetlen hibája. Abban a szinte törvénygyártásnak nevezhető időszakban, amelyben a végrehajtási novella megszületett, a törvényszakértők figyelmét nyilván elkerülte ez a következetlenség és elegendőnek találták a végrehajtási törvény 187. §-át, mely utóajánlatnál csupán az eredeti (a hirdetményben kitett) bánatpénz és a költségek letételét kívánta, csakis annyiban szigorítani, hogy az utóajánlatot tevő az alapárverési vevő által kiegészített bánatpénzt és a költségeket tartozik letenni. Mert különben a novella 27. §-ának második mondatát igy kellett volna szövegezni: a 25. §. esetében pedig az utóajánlati árnak meg' felelő százalékára kiegészített bánatpénz letétele mellett stb. Természetes azonban, hogy utóajánlati árverésen is alkalmazandó a novella 25. §-a, véleményem szerint akkor is, ha az utóajánlati árnál magasabb ár nem igértetik, mely esetben köteles az utóajánlattevő bánatpénzét az általa igért ár megfelelő százalékára nyomban kiegészíteni. (Kapuvár) Rácz Imre dr. Ili BáöÉ Imre dr. fenebbi cikkében azt mondja^ hogy a dologi üak ugy kellene lennie, mint ahogy én magyarázom a végrehajtási