Telekkönyv, 1910 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1910 / 3. szám - Az utóajánlatról 1-2. [r.]

39 novella 27. §-át, azonban de facto nem ügy van, mert a végrehajtási novella 25. §-ának intenciójából kétségtelenül az én magyarázatom következnék, a 27. §. tartalma azonban kizárja annak az én magyarázatom szerint való értelmét, E §. szerint: „Ha az árverés után 15 nap alatt valaki a megállapított, a 25. §. esetében pedig a kiegészített bánatpénz letétele mellett a vevő igéretét legalább egytizedrésszel meghaladó ajánlatot tesz ..." stb., első mondata — igy szól tovább Rácz Imre dr. ur — kifejezetten arra az esetre szól, ha az alapárverésen az ingatlan a kikiáltási áron vagy azon alul, — második mondata pedig arra, ha az ingatlan a kikiáltási árnál magasabb áron kelt el és a vevő ennek folytán bánatpénzét a 25. §. értelmében kiegészítette. Ebből következik, Rácz Imre dr. ur szerint, hogy az utóajánlatot tevőnek bánatpénzül csak annyit kell letennie, amennyi az alapárverési vevő kiegészített bánatpénze volt. Már előző cikkemben kifejtettem, hogy az utóajáulat a törvénynek kivételes intézménye, amelyet szigornan kell magyarázni. A szigorú törvénymagyarázat szerint pedig a végrehajtási novella 27. §-ának fennebb szó szerint idézett szavaiból éppen nem következik az, hogy az utóajánlattevőnek bánatpénzül csak annyit kell letennie, amennyi az alapárverési vevő kiegészített bánatpénze volt. Ha ezt akarta volna a törvényhozó: akkor ezt világosan ki is fejezte volna és a 27. §-ban nem egyszerűen egész általánosságban „a 25. §. esetében pedig a kiegészített", hanem ehelyett „a 25. §. esetében a vevő által kiegészített" bánatpénz letételéről szólott volna. Ámde a végrehajtási novella 27. §-ának idézett szavai egyszerűen és egész általánosságban minden közelebbi meghatározás nélkül „a megállapított, a 25. §. esetében pedig a kiegészített bánatpénz" letételéről szólnak. E törvényhelynek szigorú magyarázat szerinti értelme (mert máskép, mint szigorúan magyarázni a kivételes törvényes rendelkezést nem is lehet, nem is szabad) tehát az, hogy mindazon esetekben, amikor a 25. §. esete fenforog, vagyis amikor a bánatpénzt kiegészíteni kell, az utóajánlatot tevőnek a kiegészített bánatpénzt kell letétbe helyeznie. A 25. §. esete pedig nemcsak az alap, hanem az 1881 : LX. t.-cz. 176., 177. és 185. §-ai értelmében megtartandó ujabb és a novella 27. §-a szerinti utóajánlat eseteiben is fenforoghat. A végrehajtási novella 27. §-ának az a rendelkezése tehát, hogy az utóajánlatot tevő a »25. §. esetében a kiegészített" bánatpénzt tar*