Telekkönyv, 1910 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1910 / 2. szám - Az utóajánlatról

28 sziteni; mert erről a novella 27, §-ában egy szó sincs, amiről pedig a törvény világosan és határozottan nem rendelkezik, azt ő nem köteles tenni; már pedig a novella 27. §-a csak arra kötelezi őt, hogy az alapárverési hirdetményben megállapitott, illetve a 25. §. esetében az alapárverésen kiegészített bánatpénzt helyezze birói letétbe akkor, ha az alapárverési vevő igéretét legalább egytizedrésszel meghaladó utóajánlatot tesz. Ez a meggyőződés azonban merőben téves. Azt nem állithatja törvényszerűen senki, hogy utóajánlatnál nem kellene az utóajánlatot tevő által igért magasabb árat a novella 25. §-ához képest kiegészíteni, mert e nélkül nem volna elérhető az a cél, amelyet a törvényhozás a novella e §-ával elérni kivánt. A cél pedig az, hogy az árverező, aki legtöbbet igért, minden esetben tegye le a vételárnak megfelelő bánatpénzt, hogy kötelezettsége alól a végrehajtási törvény (1881. LX. t.-cz,) 172. és 185. § ai utján egykönnyen ki ne bújhasson és hogy a hitelezők megkárosítására a végrehajtást szenvedővel összejátszani egykönynyen senkinek se lehessen. Ha az utóajánlatot tevő nem volna köteles az általa utóajánlati kérvényében az alapárverési vevőnél magasabb összegben megajánlott vételárnak megfelelően a bánatpénzt a novella 25. §-a szerint kiegészíteni: akkor ő jogosulatlan kedvezményben részesülne ; mert abban az esetben, ha ő az árverési föltételeknek a kitűzött időben eleget nem tesz és ellene az 1881 : LX. t.-cz. 185. §-a alapján ujabb árverés rendeltetik el, nem az ő magasabb Ígérete után törvény szerint meghatározott, hanem csak azt a bánatpénzt veszti el, amit az alapárverési vevő vesztett volna el utóajánlat hiányában akkor, ha ő nem tesz kellő időben az árverési feltételeknek eleget. Eszerint a fenforgó esetben az alapárverési vevők, akik az ingatlant 86,750 koronáért vették meg, utóajánlat hiányában abban az esetben, ha az árverési feltételeknek kéllő időben eleget nem tesznek, a novella 25. §-a alapján általuk kiegészített bánatpénz fejében 8615 koronát vesztenek el az 1881. LX. t.-cz. 185. §-a értelmében ; mig az utóajánlatot tevő, aki az alapárverési vevők által igért árnál 10%-kal, vagyis 8675 koronával igért többet, bánatpénz fejében nem az ő általa megajánlott 95,425 korona ár 10%-át vagyis 9542 korona 50 fillért, hanem ennél 867 korona 50 fillérrel kevesebbet vagyis 8675 koronát fog elveszteni, azaz ő is csak ugyanannyit, mint az alapárverési vevők.