Telekkönyv, 1910 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1910 / 2. szám - Az utóajánlatról

29 Lássuk már most, hová vezetne az, ha az utóajánlati vevőnek nem kellene az utóajánlati kérvényében megajánlott magasabb árat a novella 25. §-a szerint nyomban, vagyis a kérvény beadása előtt való birói letétbe helyezéssel kiegészíteni. Csakhamar bekövetkeznének azok a rettenetes árverési visszaélések, amelyeket a törvényhozás épen a novella 25. és 20. §-ai által vélt megszüntetni. Tudva azt, hogy az utóajánlatot tenni szándékozónak csak azt a bánatpénzt kell birói letétbe helyeznie, amelyet az alapárverési vevő letett, illetve a novella 25. §-a értelmében már kiegészített, neki azonban az ő magasabb ajánlata után nem kell azt a most emiitett törvényhely alapján szintén kiegészítenie, mindjárt lesznek — kivált nagyobb értékű ingatlanok elárverezésénél — úgynevezett strohmanok, akik az ingatlanért utóajánlat utján hallatlan árakat fognak Ígérni. Az útónján latnál fog tehát mutatkozni az a visszaélés, amit a törvényhozás a novella 25. és 26. §-aival már kiküszöböltnek vélt. Mindjárt lesznek utóajánlatok, amelyekben az utóajánlatot tevő strohman 100, 1000, 10,000 vagy ennél is több százalékkal fog magasabb ajánlatot tenni büntetlenül, mert neki nem kell kiegészítenie a bánatpénzt és igy ha milliókkal ígér is többet utóajánlati kérvényében, bánatpénz fejében nem veszíthet el többet annál az összegnél, mint amennyit az alapárverési vevő bánatpénz fejében letett, illetve kiegészített, mivel neki csak ezt az összeget kellett bánatpénzül birói letétbe helyeznie. A bánatpénzt pedig szívesen veszti az ilyen strohmann akkor, amikor az ingatlannak időközi jövedelme a vesztett bánatpénz összegét sokszorosan meghaladja és amikor a vételár-különbözetet rajta megvenni nem lehet. Hát ezt akarta volna a törvényhozás a novella 27. §-ával elérni ? Minden bizonnyal nem. A végrehajtási novellának 27. §-a annak 25. §-ával a legszorosabban összefügg, azokat egymástól elszakítva külön és önállóan — egymásra való hatásuk és összefüggésük figyelembe vétele nélkül — értelmezni nem lehet. Teljesen lehetetlen tehát a novella 27. §-át, ha azt a 25. §-al összevetjük, akként értelmezni, hogy az utóajánlatot tevőnek nem kellene több bánatpénzt birói letétbe helyeznie annál az összegnél, mint amennyit az alapárverési vevő már letett, illetve kiegészített és nem volna köteles ő is nyomban utóajánlati kérvénye beadása előtt való birói letétbehelyezéssel a bánatpénzt kiegészíteni a novella 25. §-a szerint arra az összegre, amely az alapárverési hír-