Telekkönyv, 1910 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1910 / 10. szám - Egyről-másról (Folytatás.)

138 több árverést mutat ki, és sokkal szomorúbb nemzetgazdasági viszonyokra enged következtetni. * * * Sok telekkönyvi hatóságnál az árverés elrendelésének feljegyzésében azt is megemlítik, hogy az árverést kinek a javára rendelték el. Ez fölösleges, mert úgyis tudvalévő dolog, hogy annak a javára lesz elrendelve, akinek végrehajtási zálogjoga van. Ha pedig többnek van végrehajtási zálogjoga, akkor amúgy is együttes árverési hirdetményt bocsátottak ki, tehát a feljegyzés, valamennyi javára szolgált. Annak a megemlítése pedig, hogy kinek a kezdeményezésére bocsátották ki a hirdetményt, a telekkönyvi betekintés szempontjából nem szükséges. RENDELETEK. A m. kir. igazságügyminiszternek 1909. évi decz. 3-án 20,3501909. I. M. szám alatt kelt rendelete, a magyar állami pénztáraknál fölvehető osztrák állami nyugdíjra vagy egyéb osztrák állami jái andóságokra és viszont osztrák állami pénztáraknál fölvehető magyar állami nyugdíjra vagy egyéb magyar állami járandóságokra vezetett végrehajtások tárgyában. Általános nemzetközi jogi szabály, hogy a végrehajtást szenvedőt egy másik államban lakó adósával szemben megillető követelés lefoglalását és ennek alapján a további végrehajtási intézkedéseket oly végrehajtási cselekményeknek kell tekinteni, ainolyeknek foganatosítására annak az államnak bíróságai vannak hivatva, amely állam területén a végrehajtást szenvedőnek adósa lakik. Azokra a járandóságokra tehát, amelyeket a végrehajtást szenvedő közpénztárból vehet, föl; a foglalást és a további végrehajtási intézkedéseket rendszerint szintén annak az államnak bíróságai utján kell foganatosítani, amely állam területén a fizetést teljesítő közpénztár van. Előfordulhat azonban, hogy valamely közpériztár a fizetést csak valamely más állam megbízásából a megbízó másik állam illetékes hatóságától kiinduló megkeresés alapján teljesiti. Ily esetben a járandóságra vonatkozó követelés a végrehajtást szenvedőnek oly követelése, amely öt nem a íizetést teljesítő közpénztár államával, hanem a-megbízó másik állammal szemben illeti meg. Ily külföldi követelés lefoglalására és ennek alapján a további végrehajtási intézkedésekre tehát nem a fizetést teljesítő közpénztár államában levő bíróságok, hanem annak a másik államnak bíróságai vannak hivatva, amelyet a járandóság végeredményben terhel. Ennek az államnak a törvényei irányadók azután a végrehajtás megengedhetőségére, valamint a végrehajtás foganatosítása körül felmerülő kérdésekre. Ezeket az elveket Ausztriával szemben alkalmazva, az osztrák cs. kir.