Telekkönyv, 1908 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1908 / 12. szám - Vitás kérdések a végrehajtási novellához
282 Ha a bíróság a végrehajtási kérvényt visszautasítja, a törvényben nincs szó a végrehajtás megszüntetéséről, mert nem volt végrehajtás. Végrehajtásról, végrehajtás megszüntetéséről a törvény csak a végrehajtás elrendelése után szól. Eszerint a végrehajtási kérvény a végrehajtás tekintetében éppen ugy pusztán csak előkészítő eselekmény, amint a kereset nem perbeli, hanem csupán perelőkészítő cselekmény. Igaz, a végrehajtási törvény 27. §-a a kérvényköltséget a végrehajtási kölségek közé számítja; de éppen ezzel szemben a novella nem beszél általában végrehajtási költségekről, hanem a végrehajtási cselekményeknél felmerülő költségekről, holott, ha különböztetni nem akart volna, az alaptörvény vonatkozó szakaszában használt meghatározás megtartásával, egyszerűen kihagyta volna „a végrehajtási cselekmények"-re utalást. Más szóval: ha ..végrehajtási költségek" és végrehajtási cselekmény-nél előforduló költségek ugyenegyet jelentenének, akkor a novellának a következő szavai: •— „bármely végrehajtási cselekménynél" — teljesen feleslegesek, ellentétes alakjuknál fogva csak értelemzavart okozó kitételek lennének — holott éppen nem azok. B) „ Végrehajtató közbenjárása." Nem szabad feltételeznünk, hogy a törvényhozó a szavak megválogatásában a laikus felületességével jár el, hogy nem tudott volna különböztetni az „eljárás" és a „közbenjárás" szavak igen is elütő értelme között, s a közbenjárás szót az eljárás szó helyett alkalmazta volna. A közbenjárásnak kétségtelen feltétele az, hogy legyen egy eljárás, amelynek folyamatába ékelődik azután bele a közbenjárás, amit a „közben" szó félreérthetlenül kifejez. Amig tehát eljárás nincs, közbenjárásról szó sem lehet. A végrehajtási eljárást éppen a végrehajtató kérvénye indítja meg, illetve előkészíti; abszurdum tehát, még azok előtt is, akik a végrehajtási kérvényt végrehajtási cselekménynek minősitik, hogy magának az egész eljárásnak alapját, legelső inditó mozzanatát képező cselekményt A'ó'zoeüjárásnak nevezzék. C) „Közbenjárása okozott." Amit az előző pontokban már fejtegettem, a törvény most idézett szavai teljesen megvilágítanak.