Telekkönyv, 1908 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1908 / 12. szám - A végrehajtási novella (1908: XLI. tcz.) értelmére nézve felmerült kétségek

268 rehajtás alá esnek ; a szabály arra az esetre is áll, amikor a hitelező 30 nap alatt a végrehajtást jogosultan kérte ; a novella életbeléptéig azonban amolyan kérelmet -- már hatályos jogszabály hiányában — elő sem lehetett terjeszteni és ha mégis előterjesztettek, ezt a bíróság szept. 9-ig, mivel az illető törvény még hatályban nincsen, szept. 9-én tul pedig, mint időelőttit, figyelembe nem vehette ; és ezeknél fogva a szept. 9. előtt elrendelt végrehajtást a novella 31. §-ának 2. pontja daczára még szept. 9. után sem lehet foganatositani a 2—3., 6—9., 11—14. §-ok alkalmazása nélkül.*) Hát A. E. ezzel az állítással kissé túllőtt a czélon. Nem áll az, hogy nehézség volna akkor is, ha a végrehajtást aug. 25. előtt kérték és rendelték el, vagy amikor augusztus 25. előtt kérték, és augusztus 25. és szeptember 9. között rendelték el (A. E. a) és b) esetei). Mert mind a két esetben a végrehajtás iránti kérelem az akkor még egészben érvényes végrehajtási törvényre támaszkodván, a végrehajtás természetesen kérve volt azokra az ingó értékekre is, amelyeket a novella az 1881 : LX. tcz.től eltérően a végrehajtás alul kivett, anélkül, hogy ezt explicite meg kellett volna mondani (ami aug. 25. előtt lehetetlen is volt). Az ily kérelemre akár augusztus 25. előtt, akár ez után az 1881 : LX. tczikk (nem pedig a Novella) értelmében elrendelt végrehajtást tehát kétségtelenül az ugyané törvényben körülirt tágabb tárgyi korlátok között lehet foganatosítani.**) *) Miként fentebb kimutattuk, hatálytalanság a 31. §-ra nézve szeptember 9-ike előtt fenn nem forgott s igy elesik az állítólagos idöelöttiség is. Szerk. **) Képtelenek vagyunk ezt a nézetet osztani. E szerint ugyanis az volna a döntő, hogy melyik törvény alapján vagy értelmében kérték és rendelték el a végrehajtást. Ez merőben önkényes tétel, melyet kötelező szabály — sem közvetlenül, sem közvetve — ki nem mond s nem igazol. Sőt! Az 1881: LX. t.-cz. 256. §-a második bekezdésének a) pontja ezzel a tétellel határozottan ellentétes alapon áll, mert az egész vhtási eljárásra az akkori uj törvényt (1881 : LX. t.-cz.) mondja alkalmazandónak az olyan ügyekben, amelyekben a végrehajtást elrendelték ugyan, de az uj törvény (1881: LX. t.-cz.) hatályba léptéig nem foganatosították. Pedig ez a törvény a korábbi törvénnyel (1868 : LIV. t.-cz.) szemben szintén tágította a végrehajtás tárgyi korlátait. Az 1881: LX. t.-cz. 256. §-át a novella nem helyezte hatályon kivül, az most ia fennáll és igy feltétlenül kötelező az az elvi alap is, amelyen ennek a §-nak az intézkedései nyugszanak. Szerintünk a döntő az, hogy az 1881: LX. t.-cz.nek a foglalás alóli mentességekre vonatkozó 51., 54., 55., 58., 61., 62. és 63. §-ait az 1908; XLI. t.-cz. 1. §-a hatályon kivül helyezte, megszüntette. Azt