Telekkönyv, 1907 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1907 / 2. szám - A telekkönyvi állapotok rendezése

18 kel, szóval inipracticusan, ugy hogy beláthatlan az az időpont, mikor kapjuk hát meg ezt a rég óhajtott reformot. Végtelen kár, hogy még mindig nem tanultunk egy kis gyakorlatiasságot s nem követjük nagy Szilágyink példáját, aki gyors egymásutánban alkotta meg és léptette életbe az örökösödési eljárást, a sommás törvényt s a bűnvádi perrendtartást, amelyeknek habár vannak is hibái, de amelyeknek jótékony hatását immár 10 évet meghaladó idő óta élvezi a nagyközönség. A tkvi jogszolgáltatás terén is az ő hagyatékából — betétszerkesztés és tényleges birtoklás — éldegélünk azóta, mert gyökeres reformot ezeken kivül nem látunk, csak toldozást-foldozást, pedig czélszerü rendeletek által is nagyot lehetne segíteni az állapotokon a szerves törvény meghozatala előtt is. Az ujabb rendeleti intézkedések azonban mind csak aprólékosak, amelyek a bajt nem gyökerében támadják meg. Nevezetesen az 1906. évi 39000. és 39001. számú I. M. rendeletek azzal akarják a bajokat orvosolni, hogy kimondják miszerint: a tkönyvek átalakításával és helyesbítésével járó azokat a teendőket, amelyeknek ellátásához birói minősítés nem szükséges, tkvvezetők, stkönyvvezetők, írnokok és szakdijnokok is végezhetik és hogy minden oly birtokrendezés esetén, amelyek a tkönyvek átalakítását vonják maguk után, az uj birtokállapotot feltüntető földkönyvet és térképet két eredeti példányban kell elkészíteni, hogy a telekkönyv és az adósorozati munkálatok átalakítása egyidejűleg történhessék. Az első helyen emiitett reformra azonban méltán elmondhatjuk, hogy „medicina pejor morbo." Hiszen akik hosszabb idő óta foglalkoznak a gyakorlat terén, azok nagyon jól tudják, hogy tkvi bajaink oka kevésbé gyökerezik a lassúságban, mint a felületességben. Tapasztalati igazság ugyanis, hogy a tagositási és átalakítási munkálatoknak járatlanságból vagy felületességből eredő rosszasága a tulajdonképeni oka a zavaros birtokállapotoknak s valóságos melegágya a pereknek s tapasztalati igazság az is, hogy a segédszemélyzetnek a bíró által kellőleg nem ellenőrzött referádái, vagy a kellő szakértelemmel nem biró bíró intézkedése viszi bele a jelenlegi tkvekbe is a zavar és rendezetlenség csiráit. Ezen a bajon tehát nem azzal kell segíteni, hogy a kellő jogi képzettséggel, sőt igen sokszor kellő kötelesség és felelősségérzettel nem biró — úgyszólván laikus elem ingerentiáját a tkvi ügyekbe megnöveljük, hanem épen azzal, hogy a munkálatok jó és alapos voltát teljesen megbízható erők alkalmazásával biztosítsuk.