Telekkönyv, 1907 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1907 / 7-8. szám

151 1875/1904. sz. a. ugyanis kimondja a tábla, hogy az 1893 : XIX. t.-cz. 7. §-ának utolsó bekezdése szerint a fizetési meghagyásnak az adós kezéhez szabályszerűit történt kézbesítése csak a kereset kézbesítésének joghatályával bir, s annak érvénye megszűnik, mihelyt az adós az idézett törv. 10. §-ában meghatározott időben ellentmond, s azért a fizetési meghagyás a tkvi rdtrtás 92. §. alá vonható marasztaló birói határozatnak nem tekinthető. Azt hiszem, hogy elég ha az indokolásból csak ennyit emelek ki, mert ezzel minden meg van mondva, mi az emiitett kérdés eldöntésére vonatkozik. A pozsonyi táblának ezt a gyakorlatát, mint helyeset, tudtommal a tábla területén is követik, s ahol mégis az ellenkező gyakorlat lenne elterjedve, azt csak helyteleníteni lehet. Nagyon önkényesnek tartom a telekkönyvi rdts 92. §-ának oly magyarázatát, hogy az abban jelzett „követelési összeg odaitéltetik" alkalmazható lenne a fizetési meghagyásokra is. Mert a fizetési meghagyásban meghagyja, a bíróság az adósnak, hogy a hitelező által kért összeget vagy valami ingóságot (értékpapírt) 15 nap alatt fizessen meg, s egyúttal figyelmezteti arra, hogy ezt a fizetési meghagyást — minden más jogorvoslat kizárásával — csak ellentmondással támadhatja meg. A bíróság tehát illetékességének vizsgálatán kivül egyébbe nem is bocsátkozott, a többit maga a hitelező végezte. Hogy a fizetési meghagyásokról intézkedő törvénnyel nem értük el azt, amit a törvényhozó akart, nevezetesen, hogy oly tiszta ügyekben, hol birói döntésre nincs szükség, a feleknek hiábavaló költséget ne okozzunk, s hogy ennek daczára a hitelező könnyűszerrel a perrend által biztosított uton juthasson követeléséhez — azt a gyakorlatban nagyon is észleljük. A fizetési meghagyások nagyon kis százaléka szűnik meg fizetés által. Legtöbb fizetési meghagyás ellentmondással lesz megtámadva s csak kerülő uton — tehát nagyobb költséggel — és később kerül birói döntés alá. Ennek daczára sem mondható, hogy a fizetési meghagyásokra szükségünk a gyakorlatban nem lenne. Az a kevés százalék, ha még oly kevés lenne is, jó szolgálatot tesz. Ha azonban a fizetési meghagyásnak már a kibocsátás által oly hatályt tulajdonítanánk, hogy annak alapján előjegyzést lehet szerezni, akkor az a csekélységnek látszó előny nagyon összezsugorodnék, mert számos visszaélésre adna alkalmat. Már eddig is nagyon sok támadásnak volt kitéve telekkönyvi