Telekkönyv, 1907 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1907 / 6. szám - Felületességek a bekebleztetések körül

Í39 mondja, hogy a meghallgatást, melyet az alakszerű tárgyalástól meg kell különböztetni, a biró nyomozólag és oly irányban vezeti, hogy a kérdésben forgó körülmények lehetőleg tisztázódjanak. A rdtás 99. §-a szerint „tárgyalás" rendelendő. Ugy a tárgyalást, mint a kitörlést rendelő végzésekre, amelyeket a rdtás 140. §-nak 1. bek. szerint az ellenfélnek saját kezéhez kell kézbesiteni: az id. §. utolsó bekezdése szerint a perrendtartásnak az első kereset folytán hozott végzés kézbesítését tárgyazó szabályai alkalmazandók. Ezek a szabályok egyáltalában nem foglalnak magukban olyan rendelkezést, hogy ha az előjegyzést kérőt elhalálozása miatt tárgyalásra idézni nem lehet, akkor a tkvi hatóságnak kell az örökösöket kinyomozni és beidézni. Ilyen esetben a tkvi hatóságnak az az egyetlen teendője, hogy a kérvényezőt értesitse arról, hogy ellenfelét tárgyalásán idézni nem lehet, mert a beérkezett kézbesítői jelentés szerint meghalt. A többi a kérvényező dolga. Hogy a vhtási törvény 156. §-a alapján foganatosított árverés hirdetése és foganatosítása körül felmerült költségeket, valamint a sorrendi tárgyalás bélyegköltségeit csak a vhtást szenvedett hányadából lehet kielégíteni, az természetes. A társtulajdonos nem adósa a végrehajtatónak. A törvény 27. §-a szerint is a marasztalt fél viseli a végrehajtási költségeket. A vételárnak a társtulajdonos hányadára eső részéből csak azokat a követeléseket lehet kielégíteni (akár az előnyös tételek közé sorozandók ezek, akár nem), amelyek az ö hányadát terhelik. Ennek a szabálynak a folyománya a vhtási törvény 158. §-a harmadik bekezdésében foglalt az az Ön által is említett kijelentés, hogy a vevő tulajdonostárs a vételár azon hányadát, mely az ő tulajdonhányadának felel meg, megfizetni nem köteles. A tényleges birtoklás alapján történt bejegyzést a tkvi tulajdonosnak jogutódja támadhatja csak meg ellentmondással vagy kitörlési keresettel. Az, aki a tkvi tulajdonossal tulaj donátruházási szerződést kötött, de tkvi bejegyzést még ki nem eszközölt (bizonyára ezt érti Ön „szerződéses jogutód" alatt) a tulajdonjogot még nem szerezte meg, mert ehez az osztkv. 431. §-a szerint a tkvi bejegyzés is szükséges, ennélfogva az ilyen személyt jogutódnak tekinteni nem lehet. A kitörlési keresetet különben a tkvi hatóság eiutasitani nincs jogosítva, mert annak elbírálására sem jogosult (1886 : XXIX. t.-cz. 62. §.); de az 1891 : XVI. t.-cz. 22. §-a (24366. 1893. Im. sz. rendelet 95. §.) szerint vissza sem utasíthatja. Jogosultság hiányából csak az ellentmondást lehet elutasítani. A Kúriának az elidegenítési es terhelési tilalomról szóló 74. sz. döntvénye homályos és zavaros. Azonban ez nem baj. Legfeljebb csak a Kúriára nézve. A Kúria döntvéuye ugyanis jogszabályt nem alkothat, nem változtathat és nem szüntethet meg, osupán megállapodást tartalmaz arra nézve, hogy a Kúria mindaddig a döntvény szerint fog ítélkezni, míg azt hatályon kivül nem helyezi. Amikor tehát a tkvi hatóság adott esetben a döntvénynek megfelelően jár el, ezt nem azért teszi, mert a döntvényt magára nézve kötelezőnek tartja, hanem azért, mert azzal egyetért. Ellenkezőleg megsérti az 1869 : IV. t.-cz. 19. §-át, mely így hangzik: „a biró a törvények, a törvény alapján keletkezett s kihirdetett rendeletek s törvényerejű szokás szerint tartozik eljárni és ítélni." Ami a kérdés érdemi részét illeti, hát afölött, hogy érvényes-e az elidegenítési és terhelési tilalom kikötése ; a tkvi hatóság bizony itélkezhetik. A tkvi