Telekkönyv, 1907 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1907 / 6. szám - Felületességek a bekebleztetések körül

Í40 rdtás 69. §-a szerint „oly okiratokra, melyekben a követelésnek nyilván érvénytelen jogalapja foglaltatik, bekebelezés vagy előjegyzés nem történhetik." Hogy feljegyzés sem, az nagyon természetes. A tkvi hatóság tehát a kikötés érvényességét megbírálni egyenesen köteles és ha a kikötést nyilvánvalóan érvénytelennek tartja, akkor a feljegyzést meg kell' tagadnia. Köteles a tkvi hatóság azt is megbírálni, hogy az, aminek följegyzését kérik, a rdtás 104. §-a szerint képezi-e tkvi feljegyzés tárgyát ? Ennélfogva nemcsak jogosítva, hanem kötelezve van a tkvi hatóság annak megbirálására is, hogy az elidegenítési és terhelési tilalom egyáltalán följegyezhető-e vagy sem ? Ami már most a telekkönyvben feljegyzett tilalom érvényét illeti, szerintünk a kérdés nem ugy áll, hogy a feljegyzett tilalmat joga van-e a tkvi hatóságnak érvényesnek vagy érvénytelennek ítélni, vagyis azt bírálni, hogy gátolja-e a feljegyzés és mennyiben a további bejegyzéseket? Mert ha egyszer az a titalom fel van jegyezve a tulajdonjog korlátozásaként, akkor azt respektálni is kell mindaddig, míg feljegyezve van, tehát mindaddig, mig ki nem töröltetik. A kérdés az, hogy jogosítva van-e a tkvi hatóság az általa feljegyzett tilalmat később hivatalbői vagy kérelemre azon az alapún, hogy a tilalom tkvi feljegyzésének helye nem volt: annak beleegyezésére való tekintet nélkül törölni, akinek érdekében a feljegyzés történi ? Ez tulajdonképen a kérdés és erre a kérdésre mi nemmel felelünk. Az, hogy az elidegenítési és terhelési tilalom képezteti-e egyáltalán feljegyzés tárgyát, gyakorlatunkat tekintve vitás. A jogbiztonság érdeke is azt követeli tehát, hogy a már bejegyzett tilalmakat a jogosított beleegyezése vagy az ellene hozott jogerős bírói határozat nélkül ne bolygassuk. A kisajátításról munkában van egy terjedelmes czikkünk, amelyben részletesen letárgyalni fogjuk mindazon kérdéseket, melyek tkvi szempontból aktuálisak. Egyelőre legújabb kérdésére szolgáljanak felvilágosításul a következők : Abból, hogy a kisajátítási törvény 60. §-a szerint a kisajátító tulajdonjogi bekebelezést kérhet s hogy a törvény e tekintetben kivételeket nem eralit: nem szabad azt következtetni, hogy ezzel azután már a kisajátított területekre nézve hatályon kivül helyezte az 1853. április 18-iki rendeletnek a tkvi rdtás 49. §-a szerint irányadó 14. §-a második bekezdésében foglalt azt a szabályt, hogy a „közjószág" nem telekkönyvezhetö. Ilyen rendelkezés a kisajátítási törvény szabályozási körében helyt nem is foghatott volna. Ennélfogva, minthogy a megyei utak az 1890 : I. t.-cz. 1. §-a első bekezdésének 2. pontja szerint közutak, tehát közjavak s igy a fent idézett törvényes rendelkezések szerint telekkönyvezés tárgyát nem képezhetik: azwlyen czélra kisajátított területeknek megfelelő tkvi részleteket a kisaj. törvény 60. §-a alkalmazásánál csupán lejegyezni kell, de ezekre tulajdonjogot bejegyezni nem szabad (nem is lehet), hanem a részletrajstromban egyszerűen a tjkvi számok egyidejüleges törlése mellett be kell vezetni, hogy az illető részletek közutakká váltak. Ezzel azután ezek a tkvi forgalomból ki vannak vonva, rájuk többé jogokat szerezni mindaddig nem lehet, mig közutak maradnak. Ezzel a létesítő és fentartó megye is megelégedhetik, hiszen voltaképen többet ö sem akarhat. Nyomatott a Nagy Elek könyvnyomdában Czeglód (Árpád-tér).