Telekkönyv, 1907 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1907 / 6. szám - Bejegyzési végzések szerkesztése

120 Nézzük már most, hogy melyik a ezéíszerühh eljárás, az-e amelyet a tkvi rendeletek irnak elő, vagy az, amelyet a rossz uton haladó gyakorlat követ ? Tkvi bejegyzéseket rendelő végzéseink — a legegyszerűbb esetektől eltekintve — rendszerint igen szövevényesek. Az u. n. „rőfös mondatokból", a kurialis stilus ékességeiből, ezeknek a végzéseknek felhasználásával legkönnyebben lehetne gazdag kiállítást rendezni. Igen egyszerű magyarázata van ennek. Ha az ilyen végzéseket rövidebb mondatokból állítanák össze, többször kellene ismételni a bekebelezés vagy előjegyzés elrendelését. Ettől azonban fázik mindenki, érezvén, hogy ilyen módon a végzések fogalmazása módfelett kezdetleges, esetlen és egyhangú volna. A végzések fogalmazói tehát avégből, hogy az említett ismétléseket elkerüljék, a legtöbb esetben egyetlen egy mondatot csinálnak az egész végzésből. Ez az oka annak, hogy a bejegyzési végzések szerfelett nehézkesek s nemcsak olvasásuk, hanem fogalmazásuk is rendkívül fárasztó és időpazarló. Pedig hát a stiláris eszthetika követelményeinek hosszú mondatok nélkül is eleget tehetünk. Ha a végzéseket szabályszerűen, vagyis akként szerkesztjük, hogy bennük a bejegyzések szövegét is idéző jelek között előírjuk : akkor az ismétlések ezek közé az idéző jelek közé esnek s egyáltalán nem sértik a szépérzéket. A bejegyzések szövegének ily módon való megszerkesztésével fogalmazott végzés azután sokkal egyszerűbb is és ennélfogva sokkal rövidebb idő alatt készíthető is el. Hasonlíthatatlanul alkalmasabb arra is, hogy sokszorosítás utjáu előállított űrlapokon (blankettákon) készítsük el.*) A végzések szövegezésének jelenleg szo*) Alkalmas blanketták készítése persze mindig dolgot ad, de csak egyszer. A szabályszerű végzés fogalmazványok blankettáinak elkészítése sem könnyű, de ha sikerült egyszer jól összeállítani, rendkívül könnyíti és gyorsítja a fogalmazást. A blanketták belszerkezetére nézve feleslegesnek tartjuk a részletes útmutatást, csupán annyit jegyzünk meg, hogy a csoportosításnak természetszerűleg telekjegyzökönyvenként, illetve betétenkint kell történni, ugy, hogy a végzés annyi tagozatból álljon, ahány tjkvben vagy betétben bejegyzés foganatosítandó. Az persze lehet, hogy sok tagozat áll így elö, de ezen belivekkel könnyen segíthetünk. Azután az ismétlődő szövegeket a fogalmazónak csak egyszer kell leírnia, később a szöveg elején és végén a zárjel valamelyik formáját szines irónnal alkalmasa, ugyanezen jelek közt akárhányszor egyszerűen Utasíthat arra, hogy ugyanazt a szöveget kell ide is érteni, olvasni és leírni.