Telekkönyv, 1907 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1907 / 6. szám - Bejegyzési végzések szerkesztése

121 kásos formája mellett nagyon kevéssé használhatjuk ki a blankettákon való fogalmazás jelentékeny előnyeit. A bejegyzést rendelő végzések szabályszerű szerkesztésének czélszeriisége azonban a bejegyzések foganatosításakor tűnik csak ki igazában. Az ilyen végzések foganatosítása rendkívül könnyű. Nem kell egyebet tenni, mint az egyes telekjegyzőkönyveket vagy betéteket kiszedni és azokba úgyszólván bemásolni a végzésben már készen talált bejegyzési szöveget. Hogy ez mily nagy előny, azt aligha kell bővebben magyarázni tkvi bejegyzések foganatosításával foglalkozó tisztviselőinknek, akiknek ugyancsak sok dolgot ad a mostani szokás szerint szövegezett végzések egyik-másikának foganatosítása. Hiszen bejegyzéseket rendelő végzéseink egynémelyike valóságos tanulmány, ugy, hogy foganatosításával napokat kell eltölteni ! Gondoljunk csak az osztályos esetekre. Osztálylevelek alapján a bíró a bejegyzési végzések szövegében az egyes tagozatokat rendszerint az osztozó felek száma szerint csinálja meg. Vagyis, ha a felosztandó részletek 10 telekjegyzőkönyvben vagy betétben foglaltatnak és az osztozók minden részletből megkapják a jutalékuknak megfelelő részt: akkor az a 10 telekjegyzőkönyv vagy betét az emiitett tagozatok mindenikében előfornul. A foganatosító azután kénytelen előbb jegyzeteket csinálni, összeszedni az egy telekjegyzőkönyvre vagy betétre vonatkozó rendelkezéseket s csak azután foghat hozzá a bejegyzések foganatosításához, ami azután ugyancsak nagy figyelmet igényel. Hát ez igen visszás állapot. A természetes, az ésszerű eljárás csak az lehet, hogy a végzés, amely a bejegyzések foganatosítását elrendeli, mondja meg azt is, hogy mit és hova kell bejegyezni. Mondja pedig ezt meg kimerítően és teljesen. Ne hagyjon e részben semmit a foganatosítónak. Ennek nem az a dolga, hogy a végzés hézagait töltögesse és annak hiányait pótolgassa. Az pedig csak természetesT hogy a végzésnek az egyes rendelkezések felsorolásában olyan sorrendet kell tartani, hogy a foganatosítónak ne kelljen hol az egyik, hol a másik telekjegyzőkönyvet vagy betétet ismételten a kezébe vennie ; tehát rendelkezéseit a telekjegyzőkönyvek illetve betétek szerint kell csoportosítani. Mondani sem kell, hogy a végzések hasonlíthatatlanul áttekinthetőbbek, ha a fentidézett törvényes rendelkezéseknek megfelelően szerkesztetnek. Tkvi végzéseink a most szokásos szövegezés mellett igazán