Telekkönyv, 1906 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1906 / 4. szám

81 hajthatónak kimondott ítélet alapján, továbbá az 1881. évi LIX. t.-cz. 48. §-a értelmében két egyenlő ítélet alapján elrendelt végrehajtás esetében az 1881. évi LX. t.-cz. 42. §-ának korlátozó rendelkezése alkalmazandó. Indokok : A kérdés megoldása végett az 1881 : LIX. t.-cz. rendelkezéseiből kell kiindulni. Ez a törvény a 37. §-ban a), h) és c) pontok alatt taxatíve felsorolja azokat a pereket, amelyekben az elsöbiróságnak marasztaló ítélete, a marasztalt fél felebbezésére való tekintet nélkül végrehajtható. Az ott felsorolt perek közt az életjáradéki, tartási és élelmezési perek c) pont alatt vannak felemlítve ; ugyanennek a törvénynek 48.- §-a pedig minden részletezés nélkül azt mondja ki, hogy az alsófoku bíróságok két egyenlő ítéletének végrehajtását a különben megengedett további felebbezés nem gátolja. Az 1881. évi LIX. t.-czikkel egy időben alkotott LX. t.-czikk 42. §-a megengedi, hogy az 1881. évi LIX. t.-czikk 37. és 48. §-aiban felsorolt és végrehajthatóknak nyilvánított ítéletek végrehajthatósága az előirt feltételek fennforgása esetében bizonyos mérvben megszorittassék s ezáltal a marasztalt félnek visszvégrehajtási joga a végrehaj tatóval szemben biztosittassék, károsodása pedig elkerültessék arra az esetre, ha a nem jogerős, de végrehajtható ítélettel szerzett jogra nézve a most említett 42. § ábah felsorolt változtatások valamelyike utóbb beállana. Az 1881. évi LX. t.-czikk 42. §-a az 1881. évi LIX. t.-cz. 37. és 48. §-aiban felsorolt ügyekre és az azokban hozott marasztaló ítéletekre nézve semmi megkülönböztetést sem tevén, úgyszintén ezeknek az ügyeknek egyikét sem vonván ki annak a 42. §-nak hatálya alól, nem lehet kétséges, hogy az 1881. évi LX. t.-cz. 42. §-ában foglalt rendelkezésnek hatálya egyaránt kiterjed az eldöntés tárgyát képező kérdésben körülirt életjáradéki, tartási és élelmezési perekre is, éppúgy, mint az 1881. évi LIX. t.-cz. 37. és 48. §-ának többi eseteire, mert jogszabály, hogy ahol a törvény nem különböztet, ott nincs semmi további megkülönböztetésnek, eltérésnek vagy kivételnek helye. Ezen tényleges állapot állott fenn 1893. év előtt, amely évben a sommás eljárásról szóló törvény, az 1893 : XVIII. t.-cz. alkottatott. Az uj sommás eljárási törvény az 1881. évi LIX. t.-cz. 37. és 48. §-ait annyiban változtatta meg, hogy a sommás eljárásban az 1881. évi LIX. t.-cz. 37. §-át a sommás eljárás 117. §-a ; az 1881. LIX. t.-cz. 48. §-át pedig a sommás törvény 169. §-a pótolja, ami által az 1881. évi LIX. t.-cz. 37. §-a egészen hatályon kivül helyeztetett, ellenben 48. §-a csak a rendes eljárásban maradt hatályban. Annak kiemelésével, hogy az uj sommás törvény 117. §-ának 5. pontja az 1881. évi LIX. t.-cz. 37. §-ának c) pontjában foglalt életjáradéki, tartási és élelmezési perekre nézve előbb fennállott rendelkezést szórói-szóra átvette s ekként az 1881. évi LIX. t.-cz. 37. §-ának immár hatályon kivül helyezett c) pontja teljesen megegyezik a sommás eljárási törvény 117. §-a 5. pontjának rendelkezésével, az elbírálandó kérdés most már csak az, hogy az 1881. évi LIX. t.-cz. 42. §-ának korlátozó rendelkezése alkalmazandó-e az 1893. évi XVIII. t.-cz. 117. és 169. §-ai eseteiben is, mert az 1881. évi LIX. t.-czikk 48. §-a a rendes eljárásban ez idő szerint is hatályban vau s igy az a körülmény,