Telekkönyv, 1906 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1906 / 7-8. szám

154 mert ez az eljárás voltakép magát a felülépitményi jog jogi tartalmát támadná meg. Nem lehet a felülépitményre vonatkozó tulajdonjogtól különválasztani s az előbbit zár alá vétetni, zárgondnoki őrizet alá helyezni, házi kezelés vagy bérbeadás utján hasznositani, — az utóbbinak tárgyát pedig árverésen eladni, mert ilyenformán a felülépitmény vevője nem szerezné meg a felülépitményi jogot, ezen jog jogi tartalmának egész terjedelmében, ami nyilvánvalóan a felülépitményi jognak egyik lényeges alkatrészétől való megfosztását jelentené, — ennek pedig helye nem lehet. Kitűnik ez különben a vht. törv. 203. §-ának utolsó bekezdésében foglalt rendelkezésekből is, melyek a tkvileg be nem jegyzett felülépitményi jogra vezetendő végrehajtás tekintetében a nem telekkönyvezett ingatlanokra vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazandóknak jelentvén ki, a felülépitményben foglalt haszonélvezetet a felűlépitményre vonatkozó tulajdonjogtól nem választja külön, hanem egyenlő elbánás alá veszi s mindkét jogtartalmi alkatrészt egyformán árverés utján értékesítendőnek mondja ki*), pedig az idevágó rendelkezések csak annyiban lehetnek lényegben eltérők a tkvileg bejegyzett felülépitményi jogra vonatkozólag követendő eljárástól, hogy az utóbbira nem foglalás, hanem tkvi bejegyzés alapján lehet zálogjogot szerezni. Ha már most az előadottakból folyóan semmikép sem lehet helye annak, hogy a telek és a felülépitmények a telek haszonélvezetével együttesen árvereztessenek el, — nem támadhatnak nehézségek sem az árverés elrendelésénél, sem a vételár felosztásánál. Az árverés elrendelésével kapcsolatosan csupán az a kérdés merülhet fel, hogy abban az esetben, ha a felülépitményi jogra jogosultak ellen kérnek árverést, s a telken földadó aláeső terület (pl. kert) van, — el lehet-e fogadni a kikiáltási ár megállapítására alkalmas alapnak az illető területnek a legközelebb múlt évbeli állami adóját (vht. törv. 145. §.) ? Nézetem szerint helye .ebb a vht. törv. 148. §-nak második bekezdésében emiitett bee levelet követelni s kikiáltási árul a becsárat megállapítani, mert végre is a kikiáltási ár az árverés tárgyának valószínű értékét van hivatva feltüntetni, mely érték mennyiségétől — különös ekintettel a vht. törv. 156. §-ára — sok függ, már pedig a föld idó alapján a vht. törv. 148. §-nak *) Kétségtelen ez az id. törvényhely eme szavait tekintve: „az ily jogoAra . . . stb."