Telekkönyv, 1906 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1906 / 7-8. szám

153 tulajdonnak megfelelő eltagoltság révén két substratum melyek külön-külön közös tulajdon tárgyai lehetnek. Igen természetes már most, hogy a tulajdon közösségre vonatkozó semmiféle szabály sem lehet alkalmazható az egész jószágtestre, hanem esakis a tulajdonközösségek tárgyaira külön-külön. Nem alkalmazhatók jelesül a vht. törvény 156—158.. §-aiban foglalt azon szabályok sem, melyek azokat a feltételeket irják elő, a melyekhez a törvény az árverésnek csupán a tulajdonjutalékra, egyes parcellákra vagy több jószágtestre együttesen leendő elrendelését köti. Szóval árverés tárgyát a telek is, meg a felülépitmény s a telek haszonélvezete együttesen semmi szin alatt sem képezhetik. Még önkéntes árverés tárgyát sem. Kitűnik ez a vht. törvény 240. §. első bekezdésének eme szavaiból: „a tkvileg bekebelezett tulajdonos jogosítva van . . . ingatlan birtokának birói önkéntes árverésen való eladását kérni", — stb. A bekebelezett tulajdonos csak arra kérhet árverést, amire tulajdonjoga be van kebelezve. Emellett kérdés tárgya legfeljebb már csak az lehet, hogy tulajdonostársai jutalékára is kérhet-e önkéntes árverést, de az már nem, hogy olyan jogtárgyra, melyre sem ő, sem tulajdonostársai tulajdonosoként bejegyezve nincsenek, — árverést nem kérhet. Tehát feltétlenül külön kell elárvereztetni a telket magát s külön a felépítményeket és a telekre vonatkozó haszonélvezetet. A telekre vonatkozó haszonélvezetet is! A felülépitményi jogban foglalt haszonélvezetet ugyanis nem lehet a vhtási törvény II; czimének, III. fejezetében („végrehajtás ingatlanok haszonélvezetére") foglalt szabályok alá vonni, mert ezek a szabályok ingatlanok haszonélvezetének végrehajtás utjáni értékesítésére azért állapítják meg az árverésem eladás helyett a zár alá vételt s házi kezelés vagy bérbeadás utjáni hasznosítást, mivel a hsszonélvezet leggyakrabban az időtartam tekintetében bizonytalan lévén, annak árverési uton való értékesítése sem a hitelezőknek, sem a végrehajtást szenvedettnek jól felfogott érdekeivel össze nem egyeztethető (Imling: vht. töv. magy. 451. lap). Már pedig az a haszonélvezet, mely a felülépitményi jog jogi tartalmának egy részét képezi, az időtartam tekintetében nem bizonytalan, hanem a telektulajdonnal szemben folytonosan és állandóan fennálló jog, mely éppen ezért a végrehajtás utján való értékesítésnek oly módját meg nem türi, mely végeredményében a feliilépitményre vonatkozó tulajdonjogtól való elszakitását eredményezné,