Telekkönyv, 1906 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1906 / 5. szám
102 Ezen aggályt a következmények be is igazolták; mert a döntvény meghozatala után egyes alsó bíróságok kezdték a kérdéses terhelési tilalom tekkönyvi feljegyzését megtagadni; majd egyes kir. ítélőtáblák is elutasító határozatokat hoztak ; mig végre jelenleg ugy áll a dolog, hogy a pozsonyi kir. Ítélőtábla 13. sz. alatt, a kolozsvári kir. Ítélőtábla 11. sz. alatt hozott s a határozattárba felvett határozataikkal; — mig viszont a kassai kir. Ítélőtábla 10. sz. s a szegedi kir. ítélőtábla 5. sz. polgári döntvényeikkel a kérdéses terhelési tilalom telekkönyvi feljegyzését elutasitandónak jelentették ki; — ellenben a budapesti kir. ítélőtábla 9. sz. polgári döntvényben ugyanezen följegyzést megengedőnek találta; végre a m. kir. Kúriának is alkalma nyilt egy ügyben határozni s az 1905. ápril 19-én 1797. sz:J alatt kelt határozatával, tehát oly időben, midőn még a kassai és budapesti kir. ítélőtáblák fentemiitett ellentétes döntvényei meghozva nem voltak, szintén oda nyilatkozott, hogy a szőlőfelujitási kölcsön ellen irányzott terhelési tilalom telekkönyvileg fel nem jegyezhető. Kétségtelen tehát, hogy daczára a 74. sz. kúriai polgári döntvénynek, a szőlőfelujitási kölcsönök ellen irányzott terhelési tilalomban vitás elvi kérdés merült fel, melyet felsőbíróságaink a jogegység elvének sérelmére ellentétesen döntenek el. Bíróságaink ellentétes döntései annál komolyabb figyelemre méltók, mert a vitás kérdés egy nagyfontosságú intézményt, a jelzálogüzletet, s főleg annak egyik legkényesebb ágát, a záloglevélüzletet igen közelről érinti. Ha a szóbanforgó szőlőfelujitási kölcsönökkel űzhető visszaélés folytán jelzálogintézeteinket csakis azon veszteség érhetné, hogy egyes olyan kölcsöneik, melyek felvétele után ugyanazon ingatlanra szőlőkölcsön kebeleztetik be, behajthatlanokká válnak, ugy a baj még nem valami súlyos volna s könnyen megakadályozható lenne azáltal, hogy a pénzintézetek a hegyi borvidékeket teljesen kizárnák a kölcsönnyújtásból. Ha azonban a pénzintézet a jelzálogüzlet azon ágát cultiválja, melynél a kölcsönre záloglevelek bocsáttatnak ki, s ezek segélyével szereztetik be a kölcsönzött pénz, akkor a baj már országossá válhatik, mert a záloglevelek nemzetközi forgalmú papirok, melyek a tőkegazdag külföld felé szoktak vándorolni. Ez a külföld pedig épp oly vakon bizik abban, hogy az állam, melynek papírjait megvette, a legtökéletesebb hitelügyi törvényekkel és intézményekkel bir, mint amilyen gyorsan és tüzetesebb vizsgálat nélkül hátat fordit neki, ha azt látja, hogy zálog-