Telekkönyv, 1906 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1906 / 4. szám

92 í. a tényleges birtokost lelkiismeretesen puhatolja ki, 2. a telekkönyvezetlen vagy többszörösen telekkönyvezett ingatlan tulajdonosául csak azt jegyezze be, a ki valóban tényleges birtokos. Igaz, hogy a legnagyobb figyelem mellett is történhetik tévedés, azonban minden foglalkozás megköveteli, hogy a hibát, mihelyt észrevesszük, akár magunktól vesszük észre, akár mások figyelmeztetnek rá bennünket megigazítsuk. A tkvi rdts 168. §-a határozottan megparancsolja, hogy a hibát ha lehet rövid uton, ha nem lehet, az érdekeltek meghallgatása után, a mennyiben mások jóhiszeműen szerzett jogára nem sérelmes, meg kell igazítani. Az 1893. évi május 26-án 19.665. sz. a. kelt igazságügyminiszteri rendelettel kiadott betétszerkesztési utasítás 115. §-ának utolsó bekezdése szintén parancsolólag írja elő: „köteles a bizottság a sorrendben már meghaladott birtokiveket és betétterveket ujabban elővenni, és ezek tekintetében a betétek helyes és törvényszerű szerkesztésére szükséges bármi eljárást foganatosítani, ha a későbbi eljárás folyamán vagy valamely utólag jelentkező érdekelt fél előadásából az tűnik ki, hogy az illető birtokivre vagy betéttervre nézve teljesített eljárás valamely tekintetben hibás vagy hiányos." Ennek következtében ha Dimics Jánostól értesült a bizottság, hogy az ö nevére nem azt a birtokot telekkönyvezte, a melyet tényleg birtokol, hanem a vele szomszédos birtokot, a melyet ö soha sem birtokolt, nemcsak hogy a költséges előterjesztésbe nem kellett volna bele ugratni, hanem „bármi eljárást köteles lett volna a bizottság teljesíteni, a mi a betétek helyes és törvényszerű megszerkesztésékez szükséges." Tehát még a helyszínére is kötelessége lett volna a bizottságnak újra kimenni s ott inkább több szomszédos birtok birtokosának megállapítása után hivatalból kideríteni, hogy Dimics János is, meg egyik másik szomszédja is melyik földet birtokolja, s a betétet annak megfelelően újra szerkeszteni. A közölt esetben a tkvi hatóság nagyon helyesen határozott, hogy az előterjesztés folytán a betétszerkesztö bizottságot a betétek ujabb, helyes megszerkesztésére utasította. A bizottság leghelyesebben tette volna, ha az előterjesztésre hozott végzés kézbesítése után nyomban az 1893. évi 24.366. sz. a. kelt igazságügyminiszteri rendalet 122. $-a 1. bekezdésének megfelelő jegyzökönyvet vett volna fel az addigi jegyzőkönyv napló- és iktatószámához, hivatalból, ezt a hivatalból felvett jkvet beiktatták volna, s a hibásnak megállapított betéteket egészen újra szerkesztve, a tényleges birtokosokat ez alatt az uj iktató szám iegyezték volna be „tényleges birtoklás alapján" külön bejegyzés nélkül észetesen külön sorszám nélkül, ugy hogy a betétben semmi igazitásnak volna nyoma, s az ujabb szerkesztés okát, valamint minden tényleges bejegyzésének a jogalapját csak az irattárban lehetne megtalálni, z előterjeztés egyáltalán nincs arra szánva, hogy külön telekkönyvi éseket vonjon maga után, hanem csak arra, hogy a betétszerkesztö t és a tkvi hatóság közt felmerült véleményeltérést a telekkönyvön izüntesse. De ha már a betétek forgalomba vannak adva, nem lehet igsemmisiteni, és újra szerkeszteni, hanem ugy kell hagyni a „kkönyvi hatóság végzése ebben az esetben egészen helyes és -mit meghagy azt a betétszerkesztö bizottság tartozik a sajáj