Telekkönyv, 1906 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1906 / 4. szám

93 hatáskörében teljesíteni, épen ugy, mint az akármely ügyben kiküldött biró tartozik teljesíteni azt, a mire az ellene beadott előterjesztés folytán a törvényszék utasítja, még pedig épen ugy tartozik teljesíteni, mintha nem is utasításra, hanem a maga kezdeményezéséből teljesítené pl. ha kisajátítási ügyben beadott előterjesztés folytán azt hagyja meg a törvényszék, hogy a kiküldött biró a szakértőket ne arra hallgassa meg, hogy mennyit érhetne a kisajátítandó ingatlan, banem hogy tényleg mennyit ér, akkor, bár az utasító végzést az iratokhoz csatolja, de nem tüntet vele lépten nyomon, hogy ez nem az ö akarata, hanem csak a törvényszék utasításának kénytelen engedni. Arról szó sem lehet, hogy az előterjesztésre hozott végzést a telekkönyvi hivatal foganatosítsa, csak abban az esetben, ha akkor, mikor a végzés megérkezik, a betétszerkesztö személyzet bármi okból nem volna már ott a tkvi hatóságnál, de akkor a rendes létszámbeli személyzet is csak a betétszerkesztö személyzet helyettese minőségben teljesítheti a teljesitendőket. T. Ö. urnák. Az a tény, hogy a betótszerkesztésnél alkalmazott telekkönyvvezető személyzetnek sincs egyéb minősítése, mint a telekkönyvi vizsga. A betétszerkesztóshez szóló pályázatnak mindamellett olyan körülményekre is ki kell terjeszkedni, amelyet a rendes létszámban meg sem említenek. A szakdijnokok és a telekkönyvvezetők minősítése azonos lévén, az Igazságügyi Közlöny 1897. évi 11. száma 487. lapján megjelent, alábbi, szakdijnoki állásra hirdetett pályázat a betétszerkesztő írnoki, segédtelekkönyvvezetöi ós telekkönyvvezetői állásra beadható pályázat feltételeit is közli: „A folyamodók az 1889. évi XXXVIII. t.-cz. 19. §-ának az 1889. évi deczember 23-án 47.026. I. M. és az 1891. évi július hó 3-án 24.341. J. M. szám alatt kibocsátott itteni rendeletek szem előtt tartása mellett: életkorukat, az 1883. évi I. t.-cz. 19. §-ában előirt iskolai képzettségüket (középiskolai négy osztály sikeres elvégzése vagy ezzel egyenrangú szakiskolai tanfolyamok befejezése), a telekkönyvi vizsga sikeres letételét, eddigi alkalmazásuk minőségét s tartalmát telekkönyvi esetleg telekkönyvi átalakítói gyakorlatukat és kifogástalan előéletüket igazoló okmányaikat kórvényükhöz mellékeljék, s nyelvismeretük iránt kérvényükben nyilatkozzanak. (61.534/1897. J. M. sz.) Azonban természetes, hogy valamint akármely pályázatnál éppen ugy a betétszerkesztésben beadott pályázatnál sem lehet biztos eredményre számítani, ha a pályázó a követelményeknek a legteljesebb mértékben megfelelt is, mert meglehet, hogy a pályázat beadásakor nincs üresedés, vagy az üresedésben levő állást mással töltötték be. A betótszerkesztésnél a rendes létszámból a betétszerkesztő telekkönyvvezetők írnokok létszámába való áthelyezést kérők kórelme rendszerint a miatt nem teljesíthető mert nincs hely. Ugyanis a betótszerkesztésnél szakdijnokok vannak, azokat ha csak különös kifogás nincs ellenük, hivatalból kinevezik betétszerkesztő Írnokokká, a betétszerkesztő írnokokat hivatalból felruházzák önálló működési körrel, az önálló működési körrel felruházott Írnokokat hivatalból kinevezik betétszerkesztő segéd telekkönyvvezetőkké, s a betétszerkesztö segéd telekkönyvvezetőket hivatalból kinevezik betétszerkesztő telekkönyvezetőkkó. A szakdijnokok létszáma olyan nagy, hogy most csak 6—7 óv múlva számithatnak betétszerkesztő Írnokká való kinevezésre, a betétszerkesztő írnokok létszáma ismét nagy ós igy tovább. Ezek következtében mondhatni, jogszabálylyá nőtte ki magát az a szokás, hogy a rendes létszámból egyáltalán nem vesznek át a betétszerkesztö írnoki ós telekkönyvvezetői karba, mert igy sem lehet a pályájukat a betótszerkesztésnél kezdő szakdijnokoknak kellő előmenetelt biztosítani, és igy e miatt nem lehet rá számítani, hogy a rendes létszámból a betótszerkesztők hivatalnoki karába való áthelyezés sikerüljön.