Telekkönyv, 1905 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1905 / 4. szám - Átvitel változatlan telekkönyvi állással

80 fogta fel, másrészt pedig szemrehányással illet, hogy fejtegetéseinek egy részére egyáltalában nem reflectáltam : szükségesnek tartom a vitatott kérdéssel újból foglalkozni és észrevételeimet folytatólag megtenni. A sorrendet illetőleg a biró úr második czikke szerinti gon­dolatmenetet akarom követni. Első sorban a tkvi rendts 55. §-áról általában azt mondja a biró úr, hogy az „elhirtelenkedve, kellő körültekintés és meggon­dolás nélkül szerkesztetett". Igaz ugyan, hogy az 1853. évi április 18-iki rendelet 9. és 11. §-aiban a dologi lapok rendszere jutott kifejezésre, mig az 1853. évi szeptember 16-ikán kibocsátott utasitás a személyi lapok elve alapján rendeli a jószágtestek felvételét az ideiglenes telekjegy­zőkönyvekben. De korántsem azért, mintha szeptemberre már „elfelejtették" volna azt, amit áprilisban kieszeltek, hanem azért, mert észrevették, hogy a reálfoliumok rendszere sokféle kezelési nehézséggel van összekötve. Ez okból egyelőre az ideiglenes telek­jegyzőkönyvekben — de csakis ott — a personálfoliumok rend­szerét alkalmazták, a végleges telekkönyvekben azonban a dologi lapok elvét akarták meghonositani. Kitűnik ez az 1856. évi október 28-án kibocsátott „Utasitás a helyszinelési hivatalnokok részére" első fejezetének III. czikkéből s igy nemcsak hihető, hanem bizo­nyos, hogy már a tkvi rdts megalkotásánál is csupán a reálfoliumok elvét tartották szem előtt, aminthogy az 55. §. c) pontja tényleg pusztán betétet emlit. Összevetve tehát a kezdetet a véggel, elhir­telenkedésről alig lehet szó. És éppen úgy, ha az akkori viszonyokat kellő figyelemre mél­tatjuk, — már pedig a törvényalkotó intenczióit csak igy lehet helyesen magyarázni, — ha tekintetbe vesszük különösen azon körülményt, hogy a tkvi rendts megalkotása idején a jobbágytelkek külső illetőségeit a belsőtől akármi módon elszakítani tiltva volh úgy, hogy ezek jogi szempontból tényleg egy elválaszthatatlan egé­szet képeztek és hogy ezen alapszik tulajdonképpen a jószágtestek elve : akkor lehetetlen arra a következtetésre jutni, hogy a tkvi rendts 55. §-ának első mondata egy kizárólag az áttekinthetőség czélszerüségi elvének megvalósítására szolgáló frázis, amelyre egy­általában szükség sem volt. Képtelenség fictiót emlegetni azon az alapon, hogy a nem létező létezőnek van véve, mert a jogi — ha nem is éppen természeti — egész létezését letagadni nem lehet. Erre ugyan azt lehetne ellenvetni, hogy az 1871 : LIII. t.-cz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom