Telekkönyv, 1905 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1905 / 1. szám - A szerkesztőhöz

10 Látjuk azonban vigasztalásul azt is, hogy az ernyedetlen szorgalom, a nagy tudás és a mindenek fölött tisztes munka, ha egyebet nem, de becsülést mégis csak szerez az embernek. Neked azonban nemcsak az országos közbecsiilés és nem csupán a neved vitá'n felül álló tekintélye képezi sovány, de értékes jutalmadat, hanem elégtételül szolgálhat az a páratlan ragaszkodás és szeretet, amellyel neved ösmeröi talán kivétel nélkül körül öveznek. Ez a nagy szeretet, a te példátlan népszerűséged adjon néked erőt a tovább küzdésre. A te tudásodon és oktatásodon épült magyar hivői kar és közvélemény őszinte hálájának melege hasson föl a legmagasabb körökig is, hova az általad régen megérdemelt jutalomért folyamodunk a mai kedves alkalommal, ezúton, a te számodra. Adja Isten, hogy kérésünket ott meghallgassák ! A mi jóságos miniszterünk nemes szivében mindig rokonszenvre talál a legesekéivel))) méltányos óhaj is. Bizonyos, hogy a mienk sem lesz kiáltó szó a pusztában és az ő kegyei kisugárzanak a te érdemekben megőszült tudós fejedre. Akinek sokoldalú figyelme minden csekélységre kiterjed ; aki szintúgy ismeri a te korszakalkotó nagy munkádat, amely bibliájuk a telekkönyvvel foglalkozóknak, mint mi magunk; aki látja és figyeli a te kutató, oktató, felderítő, irányadó munkásságodat, amelylyel a legnehezebb kérdésekben tájékoztatod a fennakadókat és működői azon 10 év óta folyton, hogy a köznek szolgálj és ezúton * a minisztériumot a sok zaklatástól megkíméljed ; aki maga is a közjóra munkálás tövisei közt futja nehéz pályáját s aki övéi sorsát s így a tiédet is a szivén hordja: az a miniszter örömmel teszi fel bajtársa fejére a babért. Vajha sokáig élvezhesd még érdemeid hovatovább teljesebb jutalmát, mi pedig a te mélységes tudásod édes gyümölcseit! Áldja meg a jó Isten jutalmazóidat és áldjon meg téged ís ! Te pedig szeress bennünket a jövőben is, kik gyermekeidként egy szívvel-lélekkel kívánunk neked minden jót a mai napon ! Dr. Fromm Géza kir. albipó. * Emléksorok. Azon alkalomból, hogy a „Telekkönyv" jelen számmal a X-ik évfolyamába lép, készséggel állok be az üdvözlők sorába. Csakis a legőszintébb elismerés hangján emlékezhetem meg ama kiváló és hasznos szolgálatokról, melyeket e régen érzett hézag