Telekkönyv, 1904 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1904 / 4. szám - A jelzálogos hitelezők és szolgalomjogosultak viszonya

81 Ahol azonban a fennebbi minta szerint intézik el a telekkönyvi beadványokat és nem az értesitő részből kell az érdekeltekre következtetni, ott bizony az értesitő részt bátran ki lehet hagyni a végzésből. (A mintából nem hagytam ki. hogy a végzés szabályszerű legyen.) Még annak bele vétele sem szükséges, hogy ki kapja vissza az eredetit. Ha nem kapná vissza véletlenül, ami még ugy is megeshetik, ha a végzésbe beletesszük, hogy kinek kell visszakapnia : úgyis jelentkezik érte. Ekként jelentékenyen apadna a munka, jobban ki lehetne használni a személyzetet, sőt lehetne még apasztani is. Anyagszer is kevesebb fogyna. Szükségtelennek tartom azonfelül ingatlan árverésnél a külön árverési feltételeket (1881, évi LX. t.-cz. L50. §.. 1871. XXXIV. 13—14. §., TiWISZO.. 40353/1881., 39425/1881. I. M. R stb.) és az esetre, ha az árverési hirdetmény jogerőre emelkedésével a sorrendi tárgyalást nyomban kitűzzük (amit lehetőséghez és czélszerüség'höz mérten kötelezővé kellene tenni), a most szokásos minta mellett a külön vételi bizonyítványt (1881. évi LX. t.-cz. 1S7. 187. §. 40353/1881. 1. M. R.). Ezeknek fogalmazása és leírása kétszeres munka. Előbbit bele lehetne foglalni magába az árverési hirdetménybe, utóbbit a sorrendet kitűző végzésbe. Sőt én. ha a törvény az általános árverési feltételeket egybefoglalná, ezeknek az elöljáróságoknál és biróságoknál látható helyen és állandóan kifüggesztése mellett elégnek tartanám, ha az árverési hirdetmény azokra csak utalna és csupán csak a különös, kivételes feltételeket sorolná fel. Ámde ez a végrehajtási törvény körébe vág. arról pedig más alkalommal óhajtanék egyet-mást elmondani, aminthogy a birói eljárás egyszerűsítése terén is volnának még közölni valóim. KtLŐKFÉLÉK. A szegedi kir. ítélőtábla elnöke 1904. évi január hó 28-án 186 eln. 1904. szám alatt a következő rendeletet adta ki: Igazságügyminister urnák f. évi január hó 9-én 42664 IV. 190:i. I. M. sz. a. kelt rendelete szerint az 1855. évi deczember hó 15-én kiadott telekkönyvi rendtartás 130. §-ának d) pontjában foglalt világos rendelkezés szerint magában a végzésben kell meghatározni azt, hogy a felzeteket értesítés végett mely személyeknek kell kézbesíteni.