Telekkönyv, 1904 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1904 / 4. szám - A jelzálogos hitelezők és szolgalomjogosultak viszonya

82 mihez képest a telekkönyvi hatóság által értesítendő személyek megjelölése a telekkönyvi végzések belső tartalmának, illetve szövegének képezi lényeges alkat-elemét. Ezzel szemben ígazságügyminister innak egyes hozzá intézett panaszok alkalmával ismételten alkalma volt meggyőződni arról, hogy egyes telekkönyv1 hatóságok a fentemiitett rendelkezés ügyeimen kiviil hagyásával az értesitendö személyeket csupán a végzés fogalmazványára vezetett kiadói utasításban jelölik meg, magában a végzésben pedig egyáltalán nem tüntetik ki, vagy azzal az általános kitétellel élnek: „Erről az érdekeltek értesitendök." Felhívom Elnök urat, hogy a vezetése és felügyelete alatt álló telekkönyvi hatóságokat az Ü. Sz. 86. §-ának 4-ik pontja alapján a telekkönyvi rdt. 130. §-ának d) pontjában előirt szabály pontos megtartására utasítsa s egyúttal a telekkönyvi hatóságok e részben követett eljárásáról az időszaki vizsgálatok alkalmával meggyőződést szerezzen. Jelen rendeletemet a telekkönyvi hatósággal felruházott kir. járásbíróságok vezetőivel s a telekkönyvi előadó bírákkal közvetlenül is közlöm. A szegedi kir. Ítélőtábla elnöke 1904. évi február hó 19-ik napján 426 eln. 1904. szám alatt a következő rendeletet adta ki: Igazsá<jii<íYininister ur f. évi február hó 9-én 8(147 1904. I. M. IV. sz. a. kelt rendelete szerint egyik vármegye alispánjának a ín. kir. belügyminister ur által vele közölt jelentéséből a következőkről szerzett tudomást: A vármegyék pénztári és számvevőségi teendőinek ellátásáról szóló 1902. évi III. t. ez. hatályba lépte előtt a kir. bíróságok vármegyei tisztviselők illetményeinek birói uton történt lefoglalása alkalmából az 1881 : LX. t.-cz. 133. §-a alapján hozott végzéseiket a kintalás foganatosítása végett az idézett §. rendelkezésének megfelelöleg mindenkor az illető vármegye alispánjához küldöttek meg. Mióta azonban a vármegyék központi pénztári teendőit az 1902. évi III. t.-cz. alapján a vármegyék székhelyén lévő kir. állampénztárak illetve adóhivatalok látják el, ismételten előfordul, hogy egyes kir. járásbíróságok a foglalási eljárás jogerőre emelkedése után a lefoglalt pénzbeli követelés utalványozása tárgyában hozott végzéseiket foganatosítás végett a kiűzetésre illetékes adóhivatal fölött álló kir. járásbíróságokhoz küldik meg, mely ezután a vármegye alispánjának megkérdezése nélkül végzésileg intézkedik a tiszti fizetés letiltott részéből leendő kiutalás iránt, vagy a mennyiben maga a végrehajtás foganatosítására illetékes bíróság áll az illető adóhivatal fölött, az utalványozó végzés jogerőre emelkedtével saját maga utasítja az illető pénztárt a kiutalás foganatosítására. Miután a kir. járásbíróságoknak az az eljárása, mely szerint a vármegyei pénztárként működő kir. adóhivataloknál letiltott fizetések kiutalása iránt az alispán mellőzésével intézkednek, sem a végrehajtási eljárásról szóló 1881. évi LX. t.-cz. 188. §-ának, sem pedig a vármegyék pénztári és számvevőségi teendőinek ellátásáról szóló 1902. évi III. t.-ez. 7. §-ának nem felel meg : a felügyeletem alatt álló kir. bíróságokat ezen eljárás helytelenségére figyelmeztetem és felhívom, hogy mindazokban az esetekben, midőn a lefoglalt pénzbeli követelést a vármegyei pénztárként működő kir. adóhivatalnál utalványozzák, ezen utalvá"