Telekkönyv, 1904 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1904 / 2. szám

42 ményére, amely szerint az alperes a felperest előzően azzal biztatta, hogy halála esetére minden vagyonát reá fogja íratni és hagyni, ez az igéret a hágyományozási ígéret tekintete alá esvén, egyáltalán kötelező erővel nem bír, a fenforgó esetben annál kevésbé, minthogy irásba foglalva nem lett, tehát halálesetre szóló ajándékozásnak sem volna vehető. A kir. Curia azonban mindkét alsó bíróság Ítéletének megváltoztatásával az alperest a kereseti összegben elmarasztalta és ítéletének indokaiban kimondotta, hogy a tanuknak abból a vallomásából, hogy a kereseti összeg végkielégítés czimén igértetett, illetve köteleztetett, okszerűen következtethető, hogy az alperes arra az esetre, ha az általa ellenzett házasság létre nem jön, felperesnek nagyobb vagyoni előnyt helyezett kilátásba és ez a körülmény nemcsak az egyik tanúnak azzal a vallomásával támogattatik, hogy az alperes arra az esetre, ha a felperes azt a bizonyos leányt elveszi, kijelentette, hogy akkor a felperest a „vagyonból kitagadja", de azzal is támogattatik, hogy az alperes nem tagadta a felperesnek azt az állítását, hogy a jelzett nyilatkozatot megelőzőleg alperes azzal biztatta a felperest, hogy minden vagyonát reá fogja íratni és hagyni halála esetére — kétségtelen tehát, hogy az alperesnek ígérete komolynak és annak előzményeire figyelemmel indokoltnak tekintendő és hogy az a felperes elfogadása folytán kötelező erővel bír. 121. Ha a megajándékozott nem vonja kétségbe, hogy az ajándékozó összes jelentékeny vagyonát a megajándékozottra ruházta : bizonyítottnak veendő, hogy az ajándékozónak nincs olyan vagyona, melyből a hitelezője (felperes) kielégítést nem nyerhetne, mihez képest az ajándékozó hitelezőjét e tekintetben további bizonyítási kötelezettség nem terheli és jelesen nem köteles kimutatni, hogy követelése az ajándékozótól végrehajtás utján sem volt hehajtható. 3889/P. 1903. sz. A megajándékozott szavatossága az ajándékozó tartozásáért. A felperes keresetet indított az alperes ellen ennek atyja helyett kifizetett adótartozás megtérítése iránt azon az alapon, hogy az alperes atyja összes vagyonát fiának, az alperesnek ajándékozván, az alperes az atyjának az ajándékozást megelőző időben már fenállott e tartozásáért az ajándékozott vagyon értéke erejéig felelőssé vált. A per adatai szerint a kérdéses és felperes által kifizetett adótartozás az alperes atyját terhelte és az alperes atyja ingatlanait a keresethez B. alatt csatolt szerződéssel az alperesre visszteher nélkül ruházta át. Az első bíróság az alperest a kereset értelmében marasztalta, mert a felperes az alperes atyja helyett oly közterheket fizetett ki, amelyeknek fizetésére kötelezhető nem volt, mert a felperes által kifizetett közterhek az ajándékozást megelőző időben már fenállottak és mert az alperes, mint megajándékozott az ajándékozónak az ajándékozást megelőzőleg keletkezett minden tartozásáért az ajándékozott