Telekkönyv, 1904 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1904 / 2. szám

34 a megengedett részitélet pedig csak részét képe/J a végitéletnek. A csupán birói határozattal egyesitett több per azonban egymástól bármikor elkülöníthető s azok bármelyikének pusztán csak külön eldöntése máimagában foglalja az elkülönítést. (1893: XVIII. t.-cz. 102. §.) Ebből kitűnik, hogy a több egyesitett per nincs oly összefüggésben egymással, mint a mily szorosan függ össze a kereset és viszonkereset. Különös lenne az, hogyha alperes a keresettel szemben viszonkeresetet, tehát a keresettel perjogi szempontból összefüggő keresetet támaszt, az értékek összeszámításának nem lenne helye ; ha ellenben ugyanazt a jogot nem viszonkeresettel, hanem külön keresettel érvényesiti, mely az ellenfele keresetével perjogi szempontból nincs összefüggésben, a két per együttes tárgyalása és eldöntése folytán azok tárgyának értékét össze kellene számítani. Ha a perek egyesítése folytán a pertárgy értéke összeszámításának helye lenne s a pertárgy értékének meghatározásánál ez az összérték volna irányadó : ez az érték irányítaná azt is, hogy mikor minő perorvoslatnak van helye. így az eljáró bíróságoknak a perek egyesítésére és elkülönítésére vonatkozó, felebbvitellel meg nem támadható (id. törv. 40. §. második bekezdése) s ennélfogva korlátlan határozata s nem a törvény szabná meg egyes esetekben a felebbvitel megengedhetöségét, a mi az értékre fektetett felebbviteli rendszerrel sem lenne megegyeztethető. Ezeknélfogva a kir. ítélőtábla az 1898. évi XVIII. t.-cz. 43. §. alapján egyesitett pereket az egyisités tartama alatt is önálló pereknek tekinti; a per tárgyának értékéül az egyes.keresetekkel követelt értéket fogadja el. Ez az érték szolgál alapul mindarra, mire az érték befolyást gyakorol. Minthogy pedig az egyesitett és el nem különített pereknek együttes eldöntésben kell részesülniök : oly esetekben, midőn egyik egyesített perben — értékre való tekintettel — a felebbvitel ki van zárva, az együttes eldöntés czéljából ennek a kisebb pernek is az elé a felebbviteli bíróság elé kell kerülni, mely a tárgyánál fogva nagyobb értékű per eldöntésére hivatva van. Ez abból a czélszerüségböl foly, mely a perek egyesítését és azoknak együttes elbrálását indokolja. A kir. Ítélőtáblának ezzel a döntvényével elfogadott elvet teszi magáévá a „magyar polgári perrendtartásról" szóló törvényjavaslat 480. §-a. illetőleg a képviselőház igazságügyi bizottságának tárgyalása alapján szerkesztett őlT. §-a is. Kelt Marosvásárhelyen, a kir. ítélőtáblának 1903. évi október hó 31-ik napján tartott teljes üléséből. Hitelesítette a kir. ítélőtáblának 1908, évi november hó 28-án tartott teljes ülése. KÍLÖIFÉLÉK. Tintairón és szénpapiros használata a halálesetfelvételi iveknél és hagyatéki leltáraknál. A kir. belügyminiszter ur a tintairón és szénpapirosnak a halálesetfelvételi iveknél és hagyatéki leltáraknál való használása tárgyában valamennyi vármegye közönségéhez 1908. november hó 6^áu 90.756. VI. B. M, szám alatt a következő körrendeletet bocsáotta ki;