Telekkönyv, 1904 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1904 / 2. szám

33 így történik ev szinten csak perjogi okokból - a különböző értékért folyó kereset és viszonkereset találkozása esetében, melyet a kir. curia V. sz. polgári döntvényének*) indokai is világosan kifejeznek. Nem fogadható el helyesnek az az ellenérv sem. mely szerint a kereset ágy az elsőfokú, mint a felebbezési tárgyaláson is felébb emelhető, mely esetben a pertárgy értéke a magasabb összeg'; s hogy ilyen eset akkor is, midőn a külön indított pereket a törvény 4.".. s-a alapján a bíróság egyesitette. Nem helyes ez azért, mert a felebbemelés a peres tél, az egyesítés a bíróság ténye ; másfelől, míg az egyesítés korlátlanul gyakorolható s az egyesitett perek összértéke bármily magas összegig mehet: addig a keresetfelemelés a sommás eljárás értékhatára által (id. törv. 31. §. ± pont) korlátozva van. Más a keresetfelemelés szabadságának s más a perek egyesítése megengedésének az indoka. A keresetfelemelés esetében az érvényesített jog ugyanaz marad, több per egyesítése folytán azonban teljesen különböző jogalapon indított keresetek kerülhetnek egymás mellé. Nyilvánvaló ezekből, hogy a keresetfelemelés és a perek egyesítése között az elvi azonosság tel jesen hiányzik, a pertárgy értékének meghatározására tehát több per egyesítése esetében azok a szabályok, melyek keresetfelemelés esetére irányadók, még hasonszerüség utján sem nyerhetnek alkalmazást. Az egyesített perek összértékének irányadóul vétele ellen szól az is, hogy az 1893. évi XVIII. t.-CZ. 1. S-ának 2, és 3. pontjában emiitett perek egyesítése esetében az általános bírói gyakorlat szerint akkor is helye felülvizsgálatnak, ha az egyesitett perek tárgyának összértéke 400 koronát meg is halad. Ez esetben a per egyesítése pertárgy értékének felemelkedését s ebből folyóan a perorvoslat megengedését nem eredményezi. Következetlen tehát az a joggyakorlat, mely másnemű perekben az egyesített perek tárgyának összértéke szerint határozza meg a pertárgy értékét, s ezt veszi alapul a felebbvitel megengedésére. A kir. ítélőtáblának álláspontját erősíti meg a kir. rúnának V. számú polgári döntvénye. A kii . curia ebben a döntvényben kimerítően indokolja azt, hogy a felebbvitel re nem a kereset és viszonkereset tárgyának együttes értéke, hanem a kereseti vagy viszonkereseti érték az irányadó, a szerint, hogy melyiknek az értéke nagyobb. Ha pedig ezek szerint a kereseti és*viszonkereseti összeg összeszámításának nincs helye, még kevésbbé nem számitható össze a bíróság rendelkezései alapján egyesitett több per tárgyának az értéke; mert a viszonkereset perjogi szempontból annyira összefügg a keresettel, hogy azok törvény szerint (1868 ; LIV. t.-CZ. 77. §.) egy Ítélettel döntendök el. És habár az 1893. évi XVIII. t.-CZ. 23. és 42. §-a megengedi a viszonkereseti, vagy kereseti követelésnek külön eldöntését is. ez az eldöntés a 103. §. szerint csak részitélet alakjában történhetik : *, A kir. curiának az 1890: XXV. t.-cz. 12. S-a alapján hozott Y. számú yolgári döntvényét l. az Igazságügyi Közlöny VI. évfolyamának 7. számában a ii'óS. lapon.