Telekkönyv, 1904 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1904 / 5. szám

113 Ha az önálló telekkönyvi testek mind egynevüek, p. o. szöllök, rétek, irtványok stb., ezen közös nevezet a lap közepére írandó, s elébe a kereszt jegy kiteendő. Ha pedig külön nevezetű ily telekkönyvi testeket kellene egy telekkönyvi jegyzőkönyvbe bejegyezni, minden telekkönyvi test nevét a mivelési ág rovatába kell beirni,s ilyenkor a keresztjegy a hip közepére magánosan jegyzendő fel. Tudjuk jól, hogy Magyarország Királyhágón inneni és túli részeinek telekkönyvi helyszínelése alkalmával a telekkönyvi munkálat anyagának jelentékeny részét a földadómunkálatból vették át; mert itt is, ott is már akkor arra törekedtek, hogy a telekkönyv birtoklapja szoros összhangzásban álljon az adóföldkönyvvel. Hogy tehát a hiteltelekkönyv jövőben az adóföldkönyv rendeltetésének is megfeleljen : az ingatlanok felvételénél a főszabály az volt, hogy azok minden egyes birtokrészlet helyrajzi számának, a dűlő nevének, a mivelési ágnak és térfogatnak (s az erdélyi részekben eleinte az osztálynak és tiszta jövedelemnek is) az adóföldkönyvből való átvételével jegyzendők be a helyszinelési jegyzőkönyvbe s az ezekből szerkesztendő telekkönyvi jegyzőkönyvekbe. De ez az átvétel a hiteltelekkönyv céljának és rendeltetésének megfelelően akként volt teljesitendő, hogy az ingatlanokat telekkönyvi testekké alakítva és ilyenekül megjelölve kellett a telekkönyvi jegyzőkönyvekbe bejegyezni. És ez helyesen volt igy ; mert egészen más szempont vezérli a katasztert és ismét más a telekkönyvet. A kataszter előtt az adó, a telekkönyv előtt azonban a hitel lebeg főczél gyanánt. A kettőt összeházasítani lehet, sőt szükséges ; hiszen egymásra vannak utalva. De a kettőt önállóságuk és egyéni sajátságaik teljes megszüntetése mellett egyesíteni — képtelenség. A kataszter saját czéljainak megfelelőleg parczellirozza és igy olykor számos részletre osztja fel azt az ingatlant, a melyet a gazda örök időktől fogva csak egy darab földnek, a hiteltelekkönyv pedig csak egy birtokrészletnek tart. Meggyőző példákkal szolgálnak erre nézve a helyszinelési szabályok. Ott van például az 1854. évi július 23-iki rend. 79. §-a és az 1867. évi nov. 8-iki Utasítás 41. §-a, melyeket fennebb közöltünk. Az előbbeni esetben a négy helyrajzi szám alatt két szőllőnek és két rétnek jelölt földterület csak egyetlenegy sorszám alatt a négy helyrajzi számnak zárjel közé foglalásával (1200—1203) mint egyetlenegy földdarab, tehát csak mint egyetlenegy ingatlan ; az utóbbi esetben pedig az I. jegy alatt hét helyrajzi számmal meg-