Telekkönyv, 1904 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1904 / 5. szám

102 szabály alkalmazásánál a több parczella is tökéletes olyan, mintha a természetben összefüggne és egy földdarabot alkotna. A tkvi rendt. 55. §-a fenébb említett jogszabályának általa a fenébb leirt módon való és szerinte kétségtelen értelmét a tulajdonjog közössége tárgyában fenálló jogszabályokra alkalmazva dr. Imling megállapítja, hogy- „aki irtással együtt valamely dolog közös tulajdonosa, az az őt megillető hányad erejéig tulajdonosa az egésznek, de semmi körülmények között sem ugyanily tulajdonosa a részeknek. Disponálhat tehát az egészből őt megillető hányadról és ezt teheti önállóan, a társtulajdonos hozzájárulása nélkül. De nem disponálhat az egyes részek hányadáról, anélkül, hogy előbb ő és a másik tulajdonostárs egyetértve és együtt a részt elválasztván az egészből, külön dologgá alkotnák és a tulajdonközösséget arra nézve is megalapítanák"Ennek bizonyítására dr. Imling példát is hoz fel. „Ha egy háznak — igy szól — két személy egyenlő részben a tulajdonosa, a telekből, a falakból, tetőzetből, ablakokból, ajtókból, kályhákból stbiből álló egész ház, felében mindegyik tulajdonost megilleti. Ezt a félházat, függetlenül a másik tulajdonostárstól, eladhatja, elcserélheti, odaajándékozhatja. Deugy-e még az is, aki a tulajdonjog közösségéről a lehető leghomályosabb fogalommal bir, elámulna, arról értesülvén, hogy az egyik tulajdonostárs külön eladogatja és tulajdonjogilag átruházza az őt állítólag megillető felerészt a háztélékből, a falakból, a tetőzetből, az ablakokból, az ajtókból, a kályhákból. Pedig ugyanezt teszi — igy folytatja dr. Imling — az a tulajdonostárs, aki a közös szántóföldből, akár ennek közepéből, egy darabot kihasít és ennek osztatlan felerészét, mint tulajdonát áruba bocsátja. És ugyanazt cselekszi az a tulajdonostárs, aki a közös telekkönyvi jószágtestet alkotó birtokrészletek egyikéből vagy másikából átruházza az őt állítólag (de valójában éppen nem) illető tulajdoni hányadot; miután az egy ingatlanból álló és a több birtokrészletből alkotott telekkönyvi jószágtestek között jogi tekintetből nincs különbség". Hazánk nagy tudósát, legelső telekkönyvi szaktekintélyét az én parányiságom meg arról akarja e czikkben meggyőzni, hogy a jelenleg érvényben levő helyszinelési szabályaink, az ezeken felépült telekkönyvi rendtartásaink és eme rendtartások életbelépte óta fenálló joggyakorlatunk szerint az ő felfogása a téves — és legyen szabad nekünk is ugyanazt a kifejezést használnunk, amit ő — törvénytelen. Ezerszer bocsánatot kérek nagy tudósunktól, hogy szerény