Telekkönyv, 1904 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1904 / 5. szám

101 a szépen kikerekített birtok közepéből kapjanak egyes darabokat, és hogy az a birtok, amely még- két részre osztva is a czélszerü és jövedelmező gazdálkodás minden előfeltételeit egyesitette magában, mások ingatlanai által átszelt, össze-visszahasogatott, alaktalan területek tömkelegéve váljék. Ez a czikk arról akar bennünket meggyőzni, hogy a változatlan telekkönyvi állással való átvitelt mi, akik annak miként való helyes foganatosítására nézve a szaklapokban egész irodalmat csináltunk, anélkül, hogy azzal a kérdéssel is foglalkoznánk, hogy hát az átvitel elrendelése helyes-e és megfelel-e a törvénynek? tévesen fogjuk fel és tévesen járunk el. Sőt tovább megy czikkiró úr és eljárásunkat amely ellen a maga részéről írásban és szóval, bár eddig csekély eredménnyel, évek óta küzd — egyenesen törvén yfelennék bélyegzi. Úgy látom a czikkből, hogy felfogásunk és eljárásunk azért téves, azért törvénytelen, mert mi az egyik tulajdonostárs által eladott birtokrészietet a másiknak hozzájárulása nélkül jegyezzük le abból a telekkönyvi betétből, amelyben az eladott birtokrészlet (természetesen egész birtokrészletről, nem pedig természetbeni megosztás és szétdarabolás által keletkezett részletről van szó) be van vezetve, és visszük azt át egy új telekkönyvi betétbe oly módon, hogy annak a telekkönyvi betétnek, amelyben a kérdéses birtokrészlet be volt vezetve, erre a birtokrészletre vonatkozó tartalmat az új telekkönyvi betétbe átültetjük, csupán avval a változtatással, hogy az átruházó, az eladó helyébe most már a szerzőt, a vevőt jegyezzük be tulajdonostársul, meg nem gondolván azt, hogy az átvitel által az átruházás körül nem érdekelt másik tulajdonostárson a legnagyobb sérelmet ejtettük; mivel alapjában téves a czikkiró szerint abbeli meggyőződésünk, hogy az eladott jutalék, a birtokrészlet osztatlan felerésze az eladó tulajdona, amelyről az, a másik tulajdonostárs hozzájárulása nélkül rendelkezhetik. Pedig ez nem igy van ! szól dr. Imling és ebbeli állítását bizonyítani törekszik a tlkvi rendt. 55. §-ának első bekezdésében kifejezett azzal a jogszabállyal, hogy „Minden telekkönyvi jószágtest jogi tekintetben egy egésznek tekintendő" és azt mondja, hogy ennek a jogszabálynak az az értelme, hogy mindaz az ingatlan, amely a telekkönyvben egy jószágtestté van összevonva, egyetlen egy ingatlanként szerepel. Lehet — igy szól tovább — hogy azok az alkotórészek, a melyekből a jószágtest áll, a természetben össze nem függnek, tehát természeti egészet- együttvéve nem tesznek és physikai tekintetből annyi földdarabbal van dolgunk, amennyi a birtokrészlet; de a jog-