Telekkönyv, 1904 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1904 / 5. szám

98 kezett (már amit minálunk „irodalom"-nak nevezünk), anélkül, hogy az illető irók avval a kérdéssel is foglalkoznának, hogy hát az átvitel elrendelése helyes-e és megfelel-e a törvénynek? A magam részéről évek óta írásban és szóval küzdök az e tekintetben majdnem általánossá vált törvénytelen eljárás ellen — eddig csekély eredménynyel. Mindamellett még egyszer kívánok a dologhoz szólni, ezúttal minél népszerűbben és minél könnyebben érthető, kézzelfogható érvek felhozatalával. Hátha mégis sikerül legalább néhány jogásztársamat felfogásának és eljárásának téves voltáról meggyőzni! Arról van szó, hogy: valamely telekkönyvi jószágtest, amelynek több a közös tulajdonosa (mondjuk, hogy kettő), több birtokrészletből áll (mondjuk, hogy tizböl), és hogy az egyik tulajdonostárs a másiknak hozzájárulása nélkül eladja és tulajdonjogilag átruházza az egyik birtokrészletből „őt megillető jutalékot, vagyis a birtokrészlet osztatlan felét". Leginkább akkor szokott ez megtörténni,, mikor a másik tulajdonostárs távol, könnyen meg nem közelíthető helyen van, vagy meghalt és hagyatéka telekkönyvileg még nincs rendezve. Ilyenkor annak a telekkönyvi betétnek, amelyben a kérdéses birtokrészlet be volt vezetve, erre a birtokrészletre vonatkozó tartalmát át szokták ültetni egy uj telekkönyvi betétbe, csupán avval a változtatással, hogy az átruházó, az eladó helyébe most már a szerzőt, a vevőt jegyzik be tulajdonostársnak. És ennek megtörténtével a telekkönyvi hatóság és a telekkönyvi hivatal rebus quasi optime gestis napirendre tér, meg nem gondolván azt, hogy az átvitel által az átruházás körül nem érdekelt másik tulajdonostárson a legnagyo.bb jogsérelmet ejtették. Eladó, vevő, képviselő, telekkönyvi hatóság és telekkönyvi hivatal persze mind abban a meggyőződésben vannak, hogy az eladott jutalék, a birtokrészlet osztatlan felerésze az eladó tulajdona, amelyről az, a másik tulajdonostárs hozzájárulása nélkül rendelkezhetik. Pedig ez nem igy van, s ez a meggyőződés alapjában téves. A telekkönyvi rendtartás 55. §-a szerint „minden telekkönyvi jószágtest jogi tekintetben egésznek tekintendő". Mi ennek a szabálynak az értelme ? Az értelme a következő : Valahányszor jogszabály alkalmazásáról van szó, mindaz az ingatlan, amely a telekkönyvben egy jószágtestté van összevonva, egyetlen egy ingatlanként szerepel. Lehet, hogy azok az alkotórészek, amelyekből a jószágtest áll, a természetben össze nem függnek, tehát természeti egészet együttvéve nem tesznek, és phisikai tekintetből annyi földdarabbal van dolgunk, amennyi a birtokrészlet; de a jogszabály alkalmazásánál az a több parcella is tökéletes olyan, mintha a természetben összefüggve és egy földdarabot alkotna. Ezt a kétségtelen értelmet a tulajdonjog közössége tárgyában fenálló jogszabályokra alkalmazva: Tudjuk, hogy aki mással együtt valamely dolog közös tulajdonosa, az az őt meggillető hányad erejéig tulajdonosa nz egésznek, de semmi körülmények között sem ugyanily tulajdonosa a részeknek. Disponálhat tehát az egészből öt megillető hányadról, ós ezt teheti önállóan, a társtulajdonos hozzájárulása nélkül. De nem disponálhat az egyes részek hányadáról, anélkül, hogy előbb ő és a másik tulajdonostárs egyetértve és együtt a részt elválasztván az egészből, külön dologgá alkotnák és a tulajdon közösségét arra nézve is megalapítanák.