Telekkönyv, 1904 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1904 / 4. szám - A jelzálogos hitelezők és szolgalomjogosultak viszonya

87 seket a Curia is elutasította abból az indokból, mert a kereset tárgyává tett temetőhelyek a helyszínelésnél alperes község nevére vétettek fel ugyan, de „katholikus", illetve „református" jelzéssel, amely körülmény már magára is amellett ies'z tanúságot, hogy azok, mint ilyenek, ezen hitfelekezetek használatában voltuk ; a keresethez C. a. mellékeh törvényhatósági közgyűlési határozat pedig azt állapítja meg, hogy ezek a temetők jogi természetüknél és hosszas gyakorlat nál fogva kizárólag csak az illető hitfelekezetek temetőhelyéül szolgáltak. Felpereseknek ezt a használati jogát tehát e helyen is elismerni és alperest az arra való a keresetben követelt nél kevesebb jognak tlkvi bekebelezésének tűrésére kötelezni kellett; felperesek az emiitett ingatlanok korlátlan tulajdona iránti keresetükkel pedig azért utasíttattak el, mert sem azt nem bizonyították, hogy ezeket a földesúr adta nekik tulajdonjoggal, sem azt, hogy alperes község képviselői a kanonika visitaciók alkalkalmával felpereseknek tulajdonjogát elismerték s végül, mert egy bizonyos v/.eíra engedett használat a hasznait tárgy tulajdonjogának elbirtoklására jogalapul nem szolgálhat. 136. Az alperesek a felperes osztályrészéül jutott ingatlanokat is jelzálogilag terhelő tartozásoknak kiűzetését a felperessel szemben magukra vállalván, az a kötelezettség, hogy a felperesnek ingatlanait a zálogjogtól tehermentesítsék, erre irányuló külön kikötés nélkül feltétlenül terheli, s arra nem birhat befolyással, az adósságot átvállaló és a hitelező közötti jogviszony. 4957/P. 1903. SZ. Jelzálogig biztosított adósság átvállalása. Felperes 1901. évi mártius 29-én a tulajdonát képező ingatlanokra zálogjogilag bekebelezett 3000 k. tőke és járulékai törlése, esetleg ezen összeg birói letétbe helyezése iránt indított keresetet az alperes ellen azon az alapon, hogy az alperes 1893-ban a hagyaték átadásakor a felperes ingatlanainak tehermentesítését feltétlenül magára vállalta. Minthogy azonban az alperes a per folyama alatt a szóban forgó terhet töröltette, a per főtárgyára vonatkozó Ítélethozatalt mellőzni, a perköltségekben azonban az alperest marasztalni kérte. Az elsöbiroság a per költségeiben marasztalta az alperest azért, mert alperes az 1893-ik évben a hagyaték átadásakor a tehermentesítést feltétlenül magára vállalta. Minthogy pedig a kötelezettség teljesítésére határidő kitűzve nem lett, annak lejárta már a hagyaték átadásakor, vagyis 1893-ban beállottnak tekintendő : minélfogva a perre az alperes késedelmes eljárása szolgáltatott okot. A kir. Ítélőtábla az első bíróság ítéletének megváltoztatásával a perköltséget a peres felek között kölcsönösen megszüntette azért, mert az által, hogy az alperes a felperes ingatlanát is terhelő tartozás kifizetését magára vállalta — erre vonatkozó külön kikötés nélkül terhelte őt az a kötelezettség is, hogy a felperesnek jutott ingatlant