Telekkönyv, 1903 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1903 / 6. szám - A telekkönyvvezetők az uj fizetési javaslatban. 1. r.

84 A telekkönyvvezetők az uj fizetési javaslatban. Irta: Pakot Lajos kir. s.-telekkönyvvezető. Az a sok keserves panasz, arai az imént beterjesztett fizetésrendezési törvényjavaslat nyomában kél, eszünkbe juttatja azt az orvosi műtétet, ahol a sebész a rosszul kezelt, de már heggedő sebet felszakasztja azért, hogy a bajt gyökeresen kioperálhassa. Sok elfojtott keserűség és jogos kívánság jajdult fel melynek méltatása és kielégítése minden bizonynyal erős gondot ad a kormány-férfiaknak, de amelyek elől való rideg elzárkózás nemcsak az ez által közvetetlenül érintett tisztviselőknek, de a polgárok összességének is feltétlenül hátrányára lenne. A törvényhozásnak e nagyfontosságú törvényjaslattal szemben eddig elfoglalt álláspontja arra enged következtetni, hogy a felmerült sérelmeket és aránytalanságokat a lehetőségig orvosolni szándékozik. Óhajtjuk, hogy sikerüljön is ez neki. Ilyen jogos és elodázhatatlan kérdésnek tartjuk a telekkönyvvezetők ügyét. Minden fizetésrendezésnél haladás helyett visszaesést vagyunk kénytelenek tapasztalni e téren; pedig általános és jogos az a panasz, ami a telekkönyvek ellen naprólnapra felhangzik. A szellemi színvonal sülyedése — szemben a hova-tovább fejlődő telekkönyvi jog fokozódó igényeivel — már eddig is megboszulta magát, de mily beláthatatlan anyagi következményei lehetnek és lesznek ez indolenciának akkor, ha a nagy fáradság és milliók árán készült uj telekkönyvi betétek vezetése is a mai rendszerben nevelt tisztviselői karra lesz bizva. Be kell ismernünk, hogy a mostani telekkönyvi rendszer s a telekkönyvek vezetése oly hiányos és bizonytalan, hogy a kritikát nem állja ki. Erről szomorú tapasztalatokat van alkalma szerezni azoknak a tisztviselőknek, akik az ország különböző részeiben és több telekkönyvi hatóságnál teljesítettek szolgálatot. Ámde lehet e csatát nyerni képzett és edzett sereg nélkül? Valóságos csodaszámba megy, hogy akadnak mégis perfekt s ambiciózus telekkönyvvezetők, akik hivatásuk betöltéséhez teljes tudással és ügyszeretettel vannak felfegyverkezve. Minden szolgálati ágnál a fejlődött viszonyoknak megfelelő előrehaladás tapasztalható, csak a nemzetgazdászati és jogbiztonsági tekintetekből annyira fontos telekkönyvi szak volt és van elhanyagolva. Lehet-e megfelelő szaktudást és megbízhatóságot kívánni ennél a széleskörű ismereteket igénylő közszolgálati ágnál akkor, midőn az előképzettség még mindig 4 polgári osztály elvégzéséhez van kötve s ahol a szakképzés minden nevelési rendszer s ellenőrzés nélkül történik. Egész nyugodtan állithatjuk, hogy a szakvizsgát az aspiránsok túlnyomó része vagy vaksze-