Telekkönyv, 1903 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1903 / 6. szám - A telekkönyvvezetők az uj fizetési javaslatban. 1. r.

85 rencse kedvezésének köszönheti, vagy pedig a könyörület segiti át azon, amidőn már többször nem ismételtethetik meg vele. Pedig mily csekély része képezi a szakvizsga tárgyát a telekkönyvi ismereteknek ! Itt volna az ideje, hogy e tűrhetetlen helyzeten segítsenek és hogy az uj fizetési javaslattal ne vegyék kedvét még azoknak a telekkönyvvezetőknek is, akik a jobb jövő reményében egész képességüket és tudásukat hivatásuknak szentelték és elhanyagolt telekkönyvi rendszerünk kiépitésén fáradoztak. Tessék a minősitési törvény megváltoztatásával módot nyújtani arra, hogy a telekkönyvvezetés fontos és felelősségteljes munkájával foglalkozó telekkönyvvezetők a hasonló szellemi értékű foglalkozást teljesitő tisztviselőkkel egyenlő elbánásban részesüljenek. Vájjon mennyivel áll magasabb színvonalon az adó- és postatisztek hivatali foglalkozása a telekkönyvvezetőké fölött? Vájjon olyan kicsinyes-e az a munkakör, amit a jogtudománynak egyik nagyon fontos és nagyterjedelmü része, a telekkönyvi jog, részükre kijelöl? Határozottan nem. A telekkönyvvezetőkön nyugszik a telekkönyvi ügyvitel súlypontja, kik a szigorúan az ő ügykörükbe utalt s e czikk keretében föl nem sorolható fontos és anyagi felelősséggel járó teendőkön felül telekkönyvi ügyekben fogalmazókként is működnek, sőt bátran állithatjuk, hogy a legtöbb helyen a telekkönyvi ügyeket a telekkönyvvezetők intézik el. A telekkönyvi intézmény visszafejlesztésére hatalmas lépés volt az 1893. évi fizetesrendezési törvény, amikor a telekkönyvvezetőket és segédtelekkönyvvezetőket törvényileg ledegradálták, ami annyival érzékenyebben érintette ezen tisztviselőket, mert ugyanakkor és ugyancsak az igazságügyi szolgálatnál a náluknál csekélyebb képesítéssel rendelkező irodatiszteket és igazgatókat föléjük helyezték. Már akkor kellett volna a megfelelő előképzettség meghatározásával őket legalább is az addigi fizetési osztályokba sorolni, e helyett azonban keserves csalódásban volt részük. Az ily mostoha elbánás pedig — sajnos — megtermi a maga rossz gyümölcsét. Az uj fizetésrendezési törvény a telekkönyvezetőkkel az eddigi helytelen alapok szerint bánik el. Egyik tarthatatlan intézkedése, hogy a segéd-telekkonyvvezetőket újra a XI. fizetési osztályba sorolja. Nem mondhatjuk, hogy a véletlenség idézte elő ez érthetetlen intézkedést, mert maga a miniszteri indokolás olyannyira kifejt minden körülményt, — amit épen e lealázó osztályozással szemben fel lehetne hozni — hogy ahhoz alig van hozzátenni valónk. Mégis mi okozhatta ez ujabbi mostoha elbánást, — mikor azt hittük eddig, hogy csak egy sajnálatos tévedésnek voltak 10 hosszú éven át áldozatai a segédtelekkönyvvezetők? Ezekre a kérdésekre igazán nem bírunk megfelelni, csak elkeseredni tudunk fölötte. De tegyünk félre minden érzelmi momentumot és gondol-