Telekkönyv, 1903 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1903 / 5. szám - Telekkönyvi helytelen gyakorlat. 1. r.

79 1138/P. 1903. sz. Az alkalmi egyesület egyik tagja időközben csődbe jutván, annak tömeggondnoka mint felperes, a másik tag mint alperes ellen keresetet indított 24000 K. tőke s jár. iránt azon az alapon, mert az az összeg alperes, mint üzletvezető kezeihez befolyt és a közadóst illető elszámolt, de ki nem fizetett nyereségrész czimen. A perben alperes kimutatta, hogy az alkalmi egyesülési viszonyból folyólag a vagyonbuRott ellen 23,571 K. 43 f. váltókövetelése megítéltetett és hogy 11 — 12000 K. összegű perek vannak a társaság ellen vállalatokból kifolyólag folyamatban, ezen az alapon tehát az közadósnak járó kereseti összegre nézve a követelései kiegyenlítésére megtartási joggal, majd beszámítással kívánt élni. Az elsőbiróság felperest keresetével elutasította azért, mert alperes a K. T. 309. és a V. T. 108 §§-ai alapján a kereseti követelés tekintetében megtartási jogát nem is gyakorolhatta ugyan, miután ennek csak az adós tulajdonát képező (pénzeire, ingóságaira és értékpapírjaira) dolgokra van helye, tehát nem olyan dolgokra is, melyek a hitelező tulajdonát képezik, ha mindjárt azokat valamely kötelmi jogviszonynál fogva az adós részére kiadni tartozik is, mert továbbá a pénzösszegre ez a jog csak akkor gyakorolható, ha az egyedileg meghatározható dolog. De ha alperes megtartási jogánál fogva nem is beszámítás alapján mégis jogosítva volt a 23,571 K. 43 f. követelését a kereseti összegbe betudni* az ezután fentmaradó 428 K. 57 f. összeget pedig alperes a társasági viszonyból eredő mások által érvényesített vitás tartozások kiegyenlítése czéljából folyamatban levő perek jogerős befejezéséig jogosan tartja vissza. Az elsőbiróság ítéletét a kir. Ítélőtábla és kir. Curia a felhozott indokok alapján helybenhagyta. 43. Egymagában az a tény, hogy alperes a vele egyetemleges kötelezettségben állott felperes helyett, egy korábbi váltókövetelésből kifolyóan fizetést teljesített, még nem állapítja meg azt is, hogy alperesnek felperes ellenében a váltótörvény 94. §-a szerinti beszámítható követelése származott. 819, P. 1903. sz. A váltó alapján indított kereseti követeléssel szemben az alperesek beszámítási kifogással éltek azon az alapon, hogy ők egy általuk mint forgatók és a felperes mint kibocsátó által aláirt másik váltót kifizettek, holott annak értékét a felperes vette fel s a felperes is tartozott volna beváltani ; és mert a felperes velük ugyanakkor abban állapodott meg, hogy az általuk kifizetett másik váltó összegét, az akkor már felperes birtokában volt és a most peresített váltóra beszámíthatják. Az elsőbiróság az alpereseknek azt az állítását, hogy a felperessel olyan irányú megállapodás, melynél fogva a más váltóra teljesített fizetést a kereseti váltókövetelésbe beszámíthatják, létre jött volna, bizonyítottnak el nem fogadta ugyan, de az arra nézve nyújtott bizonyíték mellé, hogy alperesek fizették ki a korábbi váltót, pótesküt ítélt s annak le, vagy le nem tételétől tette függővé a per kimenetelét. A kir. ítélőtábla a kir. Curia által helybenhagyott ítéletével alpereseket feltétlenül marasztalta, mert egymagából abból a tényből, hogy alperesek a velük egyetemleges kötelezettségben állott felperes helyett a korábbi váltóösszeget kifizették, még nem következik, hogy alpereseknek a felperes ellen a váltótörvény 94. §-a szerint beszámítható követelésük van, annál kevésbé, mert az alperesek nem bizonyították azt sem, hogy a kifizetett váltó az ő birtokukban van.