Telekkönyv, 1903 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1903 / 5. szám - Telekkönyvi helytelen gyakorlat. 1. r.

77 föld termése őt illeti, mert az neki és örökhagyónak használatára adatott; ő tehát azt a földet, amelyet megművelt, bevetett, sőt a termést az örökhagyó halála előtt be is szedte ; a 188 K. 40 f. követelésre nézve pedig azt adta elő, hogy felperesek az örökhagyó kiházasitási 484 K. 40 f. értékű tárgyait tőle beleegyezése nélkül elvi vén, ezen ingók értékével pedig fedezve van bőven ez a követelés. Az elsőbiróság felpereseket a keresetnek a 930 K. tőke és jár. vonatkozó részével elutasította azon az alapon, mert a hozományi javaknak a jövedelme a férjet illeti a házasság tartama alatt, gazdasági müvelés alatt álló és már bevetett ingatlanoknál nemcsak a nő haláláig, hanem a dolog természete szerint az elhalálozáskor folyamatban volt gazdasági év végéig s minthogy bebizonyittatott, hogy alperes az ingatlannak 1899. évi termését még az örökhagyó halála előtt, tehát a házasság tartama alatt beszedte, ennélfogva az ez évi termés kétségtelenül alperest illeti. A 188 K. 40 f. követelésre nézve pedig, amennyiben felperesek a kiházasitási tárgyakat az örökhagyó halála után alperestől elvitték, felpereseket keresetükkel szintén elutasította és pedig azért, mert a kiházasitási tárgyakat gyermek nem létében még az esetben is, ha az örökhagyó azokat a szüleitől kapta is, nem azok, hanem a túlélő férj van hivatva örökölni s igy ezen tárgyak értékét jogosítva van alperes a felperesek követelésébe beszátnitani. A kir. Ítélőtábla a kir. Curia által is indokai alapján helybenhagyott ítéletével az elsőbiróság Ítéletét a 930 K. követelés tekintetében helybenhagyta azért, mert felperesek az örökhagyónak a V[% hold föld haszonélvezetetét a házassági terhek könnyítése czéljából engedték át, minthogy pedig az e czélból átenge lett ingatlanok függötermése még abban az esetben is, ha a haszonélvezetre jogosított a termés beszedése előtt hal is el, a haszonélvezet rendeltetésénél fogva az örökhagyó elhalálozása évében nem az ingatlan tulajdonosát, hanem a túlélő házastársat illeti annál is inkább, mert ingatlanok termése, mint a haszonélvezetül átengedett ingatlanok jövedelme a szerzett vagyon tekintete alá esik s igy nem tekinthető az örökhagyó ági vagyonának. Ellenben a 188 K. 40 f. követelés tekintetében az elsőbiróság ítéletét megváltoztatta és ezen összegnek a megfizetésére alperest kötelezte, mert a kiházasitási ingók leszármazók és végrendelet hátrahagyásai nélkül elhalt örökhagyó titán nem a túlélő házastársra, hanem a szülőkre szállnak vissza, ennélfogva, minthogy ez a követelés az örökhagyó gyógykezelési és temetési költségeiből merült fel, mint ilyen tehát elsősorban az örökhagyó szerzeményi vagyonából elégítendő ki, minthogy pedig az örökhagyónak a követelés összegét meghaladó ilyen szerzeményi vagyona maradt, mely hitvestárs, örökösödés czimen az alperesre szállott, alperes tehát ez alapon marasztalandó volt. 40. Az örökösödési jog is elévül 32 év alatt, tekintet nélkül arra, hogy az örökösök az elévülési időn belül a hagyatéki eljárás során örökségi igényüket bejelentették és hogy az örökösök között mindig voltak törvényes képviselettel biró kiskorúak. 936/P. 1903. sz. Felperesek az alperesekkel közös, több mint 32 év óta elhalt nagyatyjuk, illetve dédapjuk után maradt, az örökhagyó halála óta az alperesek apja, ennek halála után pedig az alperesek által birtokolt ingatlanok tulajdonjogát leszármazó törvényes örökösödés czimén kérték megítélni. Alperesek a cöbbek közt elévülési kifogást is tettek, a felperesek pedig azért kérték az elévülést figyelmen kivül hagyni, mert az elévülési időn belül a hagyatéki eljárás során bejelentették örökösödési igényüket és mert az örökösök között mindig voltak