Telekkönyv, 1903 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1903 / 5. szám - Telekkönyvi helytelen gyakorlat. 1. r.

76 1105/P. 1903. sz. Örökösödési perben az örökhagyó hagyatékában meg nem levő, az örökhagyóra nagyszüleiről háramlott ági vagyon értékének megállapításánál az elsöbiróság azt az időpontot tekintette irányadóul, amikor a vagyon az örökhagyó által elidegenittetett. A kir. Ítélőtábla és a kir. Curia ettől eltérően kimondotta, hogy az érték megállapításánál az az időpont az irányadó, amelyben az ági vagyon a nagyszülőkről, mint a közös törzsől az örökhagyó jogelődeire átháramlott, mert csak ez az érték öröklött ági vagyon. 38. Ha az oldalági örökösök az általános örökös ellenében kérik örökösödési joguk m^gál'apitását, a bizonyítás kötelezettsége az általános örökös alperes tagadásával szemben, a felperesként fellépeti különleges örökösöket terheli a tekintetben, hogy az örökségi igény tárgyát képező hagyatéki vagyon az örökhagyóra egy olyan törzsről hárult, amely az Örökhagyó és a különleges Örökösök közös törzse volt. 940/P. 1903. sz. Felperesek örökösödési jog megállapítása és 3933 K. 68 f. iránt indítottak keresetet az alperes ellen azon az alapon, hogy alperes férje végrendelet és leszármazó örökösök hátrahagyása nélkül halván el, hagyatéka hitvestársi örökösödés czimén alperesnek adatott át. Minthogy pedig felperesek az örökhagyónak alperes néhai férjének atyai ágon oldalági örökösei és minthogy a hagyaték nem képez közszerzeményt, amennyiben 3933 K. 68 f. olyan készpénz is foglaltatik abban, amelyet az örökhagyó apai ágától örökölt; ennélfogva ezt az összeget mint ági vagyont felperesek a maguk részére kérték megítéltetni. Mindkét alsóbiróság felpereseket keresetükkel elutasította abból az indokból, mert felpercseket törvényes oldalági örökösödés csak abban az esetben illetné meg, ha a hagyatékban levő olyan vagyon létezését bizonyították volna, amely az örökhagyóra az ő és a felperesek közös törzséről hárult; már pedig az a vagyonérték, amelynek ági minőségét vitatják a felperesek, az örökhagyóra nem a felperesek és az örökhagyó közös törzséről, hanem az örökhagyó atyjáról hárult, aki felpereseknek testvére volt és akinek a szóban forgó vagyonérték szerzeményét képezte. Az alsóbiróságok Ítéletét a kir. Curia is helybenhagyta annak a kijelentésével, hogy felpereseket, mint különleges örökösöket terhelte az általános örökös alperes tagadásával szemben a bizonyítás kötelessége a tekintetben, hogy az örökhagyó hagyatéka részben vagy egészben oly vagyonból áll, amely erre a felperesekkel közös törzsről. N. Imréről, vagy annak nejéről ági jellegének megtartásával háramlott; alperesek azonban ezt nem is állították, nemhogy bizonyították volna. 39. A szülök részéről a házasság megkötése alkalmával a nőnek a házassági terhek könnyítése czéljából átengedett ingatlant a nő elhalálozása esetére a férjtől csak a gazdasági év végével követelhetik vissza ; az ingatlanoknak ez évi jövedelme pedig a szerzett vagyon tekintete alá esik s mint ilyen, első sorban a hagyatéki terhek törlesztésére fordítandó. A kiházasitási ingók pedig lemenők hiányában a szülőkre szállnak tússzá. 1137/P. 1903. sz. Felperesek, mint szülők, keresetet indítottak az alperes mint az örökhagyó férje ellen azon az alapon, hogy felperesek az örökhagyónak még életében 71/2 hold földet átadván s ennek a termését az alperes az örökhagyó halála után az 1899. gazdasági évre beszedte, holott ahhoz már akkor joga nem volt, mert a használati jog az örökhagyó halálával megszűnt s c czimen 930 K.-t megfizetni tartozik; továbbá, mert az örökhagyó temetési és gyógykezelési költségeit az alperes helyett ők viselték, e czimen pedig 188 K. 40 f.-t követelnek. Alperes ezen keresettel szemben azzal védekezett, hogy a 7^2 hold