Telekkönyv, 1903 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1903 / 5. szám - Telekkönyvi helytelen gyakorlat. 1. r.
75 t 943/P. 1903. sz. A felperesek, mint egyenes leszármazók, törvényes örökrész iránt az alperesek mint oldalági örökösök ellen keresetet indítván, a megállapított tényállás szerint a felperesek jogelődje az apjával az örökrészre nézve kiegyezett akként, hogy 300 frtért a fivérei javára az örökrészről lemondott, de ezt a 300 frtot eletében meg nem kapta. Az elsöbiróság felpereseket keresetükkel elutasította azon indokból, mert jogelődjük az öröklési igényéről lemondott, ennélfogva annak jogán mint leszármazók, örökösödési igényeket nem támaszhatnak. A kir. Ítélőtábla a kir. Curia által is helybenhagyott ítéletével az elsőbiróságnak ítéletét megváltoztatta és alpereseket a 300 frt (600 K.) ellenértékének a megfizetésére kötelezte, mert habár a felperesek jogelődje lemondott a hagyatéki ingatlanból álló örökrészéről, de az ellenértékül járó 600 koronát meg nem kapta, az örökrész iránt érvényesített kereset pedig az Örökrész ellenében járó 600 K. iránti keresetet is magában foglalja. 36. Ha az örökös örököstársát készpénzzel kielégíti, az adott pénzösszeg nem beruházásnak, hanem oly ellenértéknek tekintendő, amclylyel a kielégített örököstárs örökrészét megszerzi. 779/P. 1903. sz. Felperesek, mint az örökhagyó gyermekei, illetve unokái, leszármazó törvényes örökösödés czimén kérték az alperes, mint az örökhagyó egyik gyermekének özvegye által birtokolt ingatlan tulajdonjogát megítélni. Alperes az ingatlan fele részére nézve abból az okból kérte a felpereseket keresetükkel elutasítani, mivel az örökhagyó után maradt négy gyermek közül kettő — a harmadik gyermek által — kinek leszármazói szintén felperesekként léptek fel és az alperes férje mint a negyedik gyermek által örökségi igényre nézve készpénzzel kielégíttetett s igy a per tárgyát képező ingatlanság fele részét alperes férje tulajdonjoggal megszerezvén, az leszármazó örökösök hiányában hitvestársi öröklés czimén az alperest illeti meg. Az elsöbiróság a per tárgyát képező ingatlan fele részére nézve a felpereseket keresetükkel elutasította abból az okból, mert azt az alperes férje megszerezvén, ennek hagyatékát képezi, ez után pedig hitvestársi öröklés czimén az alperesre szállott. A kir. Ítélőtábla az elsöbiróság ítéletét akkép változtatta meg, hogy az egész ingatlanságot az alperes férje hagyatékának mondotta ki s azt oldalági öröklés jogezimén az alperes özvegyi jogával terhelten a felpereseknek ítélte meg, mivel az egészben atyja után háromolván alperes férjére, ági vagyot képez, azonban a felpereseket arra kötelezte, hogy az alperes férje által kielégítésül fizetett készpénzt az alperes részére özvegyi jogának megszűnte után fizessék meg, mert a szóban lévő készpénzt alperes férje szerzeményi vagyonából fizette s igy az hitvestársi öröklés czimén az alperest illeti meg. A kir. Curia szintén az alperes férje hagyatékának állapította meg az egész ingatlanságot, de annak felére nézve az elsőbirósággal egyezően a felpereseket keresetükkel elutasította, mert az egyik örökösnek a másik örökös által készpénzben való kielégítése esetében az adott pénzösszeg nem beruházásnak, hanem olyan ellenértéknek tekintendő, amely ellenérték ellenében a kielégítést eszközlő örökös a kielégített örökös örökrészét megszerzi, amiből következik, hogy alperes férje a kereseti ingatlanoknak a kielégített két testvérre háramlott fele részét megszerezte, a szerzeményben pedig a hátrahagyott hitvestársat, vagyis az alperest illeti meg az öröklési jog. 37. Az örökhagyó hagyatékában természetben meg nem lévő ági vagyon értékének megállapításánál az az időpont az irányadó, amikor az a közös törzsről az örökhagyóra, illetve jogelődjére háramlott.
