Telekkönyv, 1903 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1903 / 5. szám - Telekkönyvi helytelen gyakorlat. 1. r.
73 lanból leendő kielégítés iránt indított perben az alperes elévülés okából kérte a felperest keresetével elutasítani, mert a zálogjog bekebelezésétől számítva több, mint 32 év eltelt. Mind a három fokú bíróság marasztalta az alperest s a a kir. Ítélőtábla a kir. Curia által is elfogadott indokolásában kimondotta, hogy a személyes adós a per tárgyát képező követelés után járó kamatokat az ingatlannak az alperesre történt átruházásáig kifizette, alperesre nézve tehát az elévülési idő csakis az ingatlannak megszerzésétől számitható, ettől az időtől pedig a kereset beadásáig 32 év el nem telvén, elévülés fenn nem forog. 31. Rokonok között egymás irányában teljesített szolgáltatásoknak díjazása iránti igény megállapítható, habár a külön díjazásra vonatkozó megállapodás nem is bizony ittatott, de a szolgáltatásnak díjazás melletti elvállalását a feleknek és különösen a díjazásra kötelezettnek tényeiből és nyilatkozataiból meg lehet állapítani. 840/P. 1903. sz. Felperes azon az alapon indított keresetet az alperesek ellen, hogy közte és az alperesek jogelődje között oly értelmű megállapodás jött létre, miszerint ő, a szokásos díjazás ellenében az alperesek jogelődjének a háztartásában a gazdasszonyi teendőket ellátja; daczára azonban, hogy 11 évig végezte az alperesek jogelődjénél a terhes háztartási teendőket, a szükséges ellátáson felül díjazásban nem részesült és ez utóbbi — bár szándékában állott — róla végrendeletében sem gondoskodott : ennélfogva a szokásos díjazás fejében évenkénti 600 K.-t, a 11 évre összesen 6600 K.-t kért a maga részére megítéltetni. Mindkét alsóbiróság a felperest keresetével elutasította azért, mert a rokonok között egymás irányában teljesített szolgáltatások díjazása csak külön kikötés esetében követelhető; ilyen kikötés fenforgását azonban felperes — alperesek tagadásával szemben — nem bizonyította. Abból a további körülményből pedig, hogy az alperesek jogelődjének tényleg szándékában állott felperest a hagyatékában részeltetni, megállapítani nem lehet azt, hogy a felperes szolgálatait külön dijazni köteles is volt. A kir. Curia mindkét alsóbiróság ítéletének részben való megváltoztatása mellett a keresetnek részben helyt adott azért, mert az, hogy a felperes által alperesek jogelődjénél 11 éven át teljesített szolgálat nem volt ingyenesen elvállalva, kiderül abból, hogy az alperesek jogelődje a tanuk vallomása szerint végrendeletet is tett, amelyben a tanuk előtt nyilvánított bemondása szerint felperest fáradozásai és érdemeiért kívánta megjutalmazni, a háztartásában és gazdaságában kiérdemelt munkálkodásáért; sőt az egyik tanú vallomása szerint az örökhagyó azt is kinyilatkoztatta, hogy csakis a felperes díjazása czéljából kiván végrendelkezni. A tanuk vallomásából tényként állapitható meg tehát, hogy az örökhagyó felperesnek díjazásra való jogosultságát maga is beismerte s erre való kötelezettségének is kifejezést adva, az iránt intézkedni kivánt. 32. Válóperben, ha az ismeretlen tartózkodásu alperes a házasságból született gyermeket magával vitte s így a gyermek is ismeretlen tartózkodásu, a gyermek elhelyezésére nézve az intézkedés nem a bíróság, hanem a gyámhatóság hatáskörébe tartozik. 1223/P. 1903. sz. Válóperben az ismeretlen tartózkodásu alperes a házasságból született gyermeket magával vitte s igy a gyermek is ismeretlen tartózkodásu lett. Az elsőbiróság a kir. Ítélőtábla által is helybenhagyott ítéletével a gyermek elhelyezésére nézve akként intézkedett, hogy a gyermeket az ismeretlen tartózkodásu alperesnél hagyta. A kir. Curia azonban mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatta és a gyermek elhelyezésére leendő intézkedés végett az 1894:
